Jób könyve
capítulo 36
Elíhú tovább beszél Isten igazságosságáról és mindenható voltáról
verso 2
Várj még egy kicsit, majd felvilágosítalak,
mert van még más mondanivalóm is Istenről.
verso 3
Tudásomat messziről hozom,
hogy igazoljam Alkotómat.
verso 4
Mert az én beszédem bizony nem hazugság,
egy tökéletes tudású áll melletted.
verso 5
Íme, Isten mily hatalmas, és mégsem vet meg senkit.
Hatalmas, és erős szívű.
verso 6
Nem tartja életben a gonoszt,
de a szegénynek igazságot szolgáltat.
verso 7
Nem veszi le szemét az igazról,
sőt a királyok mellé, a trónra ülteti
és örökre fölmagasztalja őket.
verso 8
Ha pedig béklyóba zárják,
és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket,
verso 9
tudtukra adja cselekedetüket
és vétkeiket, hogy fölfuvalkodtak.
verso 10
Megnyitja fülüket a feddés előtt,
és megparancsolja, hogy térjenek meg vétkeikből.
verso 11
Ha hallgatnak rá, és szolgálnak neki,
napjaikat jól töltik,
és éveiket gyönyörűségben.
verso 12
Ha azonban nem hallgatnak rá,
fegyver üti át őket,
és tudatlanságuk miatt múlnak ki.
verso 13
Az álnok szívűek haragot táplálnak,
és nem kiáltanak Istenhez, amikor megkötözi őket.
verso 14
Már fiatalon elhal a lelkük,
és életük a paráznákéhoz hasonlít.
verso 15
A nyomorultat a nyomorúság által szabadítja meg,
és a szorongattatás által nyitja meg a fülét.
verso 16
Téged is kivezetne az ínség torkából
tágas mezőre, ahol nincs szorultság,
és asztalod zsíros étkekkel lenne rakva.
verso 17
De ha gonosz ítélettel vagy tele,
akkor jogosan ér utol az ítélet.
verso 18
Csak a harag ne ragadjon téged indulatra,
és ne vezessen félre a nagy váltságdíj.
verso 19
Rendben találja-e segélykiáltásodat
és minden erőfeszítésedet?
verso 20
Ne kívánd azt az éjszakát,
amely népeket mozdít ki helyükből.
verso 21
Vigyázz! Ne pártolj a bűnhöz,
ne válaszd azt a nyomorúság helyett.
verso 22
Íme, mily fenséges Isten az ő erejében.
Ki az, aki úgy tanítana, mint ő?
verso 23
Kicsoda írhatja elő az útjait,
és ki mondhatja neki: Igazságtalanságot cselekedtél?
verso 24
Legyen rá gondod, hogy magasztald tetteit,
amelyekről énekelnek az emberek!
verso 25
Minden ember őt szemléli,
de mivel halandó, csak távolról látja.
verso 26
Íme, Isten fenséges, de mi nem ismerhetjük őt!
Éveinek száma sem nyomozható ki.
verso 27
Ha fölszívja a vízcseppeket,
a felhőből eső csepereg,
verso 28
amelyet a fellegek árasztanak
és hullatnak le az emberek sokaságára.
verso 29
Értheti-e valaki,
miért oszlik szét a felhő,
miért zúg annak sátra?
verso 30
Íme, szétterjeszti maga körül világosságát,
de a tenger mélységeit befedi.
verso 31
Mert ezek által ítéli a népeket,
de eledelt is ad bőségesen.
verso 32
Kezét villámlás tölti be,
és kirendeli azt lázadói ellen.
verso 33
Hírt ad felőle a mennydörgés,
mint a jószág a közeledő viharról.
verso 34
Bizony, megremeg a szívem,
majd kiugrik a helyéből.
Libros
