Jób könyve
36. fejezet
2. vers
Várj még egy kicsit, majd felvilágosítalak,
mert van még más mondanivalóm is Istenről.
3. vers
Tudásomat messziről hozom,
hogy igazoljam Alkotómat.
4. vers
Mert az én beszédem bizony nem hazugság,
egy tökéletes tudású áll melletted.
5. vers
Íme, Isten mily hatalmas, és mégsem vet meg senkit.
Hatalmas, és erős szívű.
6. vers
Nem tartja életben a gonoszt,
de a szegénynek igazságot szolgáltat.
7. vers
Nem veszi le szemét az igazról,
sőt a királyok mellé, a trónra ülteti
és örökre fölmagasztalja őket.
8. vers
Ha pedig béklyóba zárják,
és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket,
9. vers
tudtukra adja cselekedetüket
és vétkeiket, hogy fölfuvalkodtak.
10. vers
Megnyitja fülüket a feddés előtt,
és megparancsolja, hogy térjenek meg vétkeikből.
11. vers
Ha hallgatnak rá, és szolgálnak neki,
napjaikat jól töltik,
és éveiket gyönyörűségben.
12. vers
Ha azonban nem hallgatnak rá,
fegyver üti át őket,
és tudatlanságuk miatt múlnak ki.
13. vers
Az álnok szívűek haragot táplálnak,
és nem kiáltanak Istenhez, amikor megkötözi őket.
14. vers
Már fiatalon elhal a lelkük,
és életük a paráznákéhoz hasonlít.
15. vers
A nyomorultat a nyomorúság által szabadítja meg,
és a szorongattatás által nyitja meg a fülét.
16. vers
Téged is kivezetne az ínség torkából
tágas mezőre, ahol nincs szorultság,
és asztalod zsíros étkekkel lenne rakva.
17. vers
De ha gonosz ítélettel vagy tele,
akkor jogosan ér utol az ítélet.
18. vers
Csak a harag ne ragadjon téged indulatra,
és ne vezessen félre a nagy váltságdíj.
19. vers
Rendben találja-e segélykiáltásodat
és minden erőfeszítésedet?
20. vers
Ne kívánd azt az éjszakát,
amely népeket mozdít ki helyükből.
21. vers
Vigyázz! Ne pártolj a bűnhöz,
ne válaszd azt a nyomorúság helyett.
22. vers
Íme, mily fenséges Isten az ő erejében.
Ki az, aki úgy tanítana, mint ő?
23. vers
Kicsoda írhatja elő az útjait,
és ki mondhatja neki: Igazságtalanságot cselekedtél?
24. vers
Legyen rá gondod, hogy magasztald tetteit,
amelyekről énekelnek az emberek!
25. vers
Minden ember őt szemléli,
de mivel halandó, csak távolról látja.
26. vers
Íme, Isten fenséges, de mi nem ismerhetjük őt!
Éveinek száma sem nyomozható ki.
27. vers
Ha fölszívja a vízcseppeket,
a felhőből eső csepereg,
28. vers
amelyet a fellegek árasztanak
és hullatnak le az emberek sokaságára.
29. vers
Értheti-e valaki,
miért oszlik szét a felhő,
miért zúg annak sátra?
30. vers
Íme, szétterjeszti maga körül világosságát,
de a tenger mélységeit befedi.
31. vers
Mert ezek által ítéli a népeket,
de eledelt is ad bőségesen.
32. vers
Kezét villámlás tölti be,
és kirendeli azt lázadói ellen.
33. vers
Hírt ad felőle a mennydörgés,
mint a jószág a közeledő viharról.
34. vers
Bizony, megremeg a szívem,
majd kiugrik a helyéből.
Könyvek
