Jób könyve
40. fejezet
1. vers
Ekkor az Úr így szólt Jóbnak a forgószélből:
2. vers
Rajta, övezd föl derekadat férfiasan!
Én kérdezlek, te pedig taníts engem!
3. vers
Vajon semmivé teheted-e az én igazságomat;
kárhoztathatsz-e engem azért, hogy te légy igaz?
4. vers
Van-e olyan a karod, mint Istené,
mennydörgő hangon szólsz-e, mint ő?
5. vers
Ékesítsd csak föl magad fenséggel és méltósággal.
Ruházd föl magadat ékességgel és dicsőséggel!
6. vers
Öntsd ki haragod tüzét,
láss meg minden kevélyt, és alázd meg őket!
7. vers
Láss meg minden kevélyt, és törd meg őket,
és tipord el helyükön a gonoszokat.
8. vers
Rejtsd el mindnyájukat a porba,
arcukat fedd be mélységes sötéttel.
9. vers
Akkor én is dicsőítlek,
mert jobbod téged megsegített!
10. vers
Nézd csak a behemótot:
én teremtettem, mint téged is;
fűvel él, mint az ökör!
11. vers
Nézd csak, milyen erős a dereka,
és milyen erősek hasizmai!
12. vers
Hajlítja farkát, mint valami cédrust,
combjának inai egymásba fonódnak.
13. vers
Csontjai érccsövek,
lábszárai olyanok, mint a vasrudak.
14. vers
Isten alkotásainak remeke ez.
Alkotója fegyvert is adott neki.
15. vers
A hegyek adnak neki terményt,
és a mező minden vadja ott játszadozik.
16. vers
Lótuszbokrok alatt hever,
a nádasok és mocsarak búvóhelyein.
17. vers
Elfedi őt a lótuszbokrok árnya,
körülveszik a folyóparti füzek.
18. vers
Ha árad is a folyó, nem nyugtalankodik;
biztonságban van, még ha szájáig érne is a Jordán.
19. vers
Elfoghatják-e őt szemtől szemben,
vagy átfúrhatják-e az orrát?
Könyvek
