Jób könyve
33. fejezet
Elíhú Isten igazságosságáról beszél
1. vers
Nos, Jób, halld meg szavaimat,
és vedd füledbe minden beszédemet!
2. vers
Íme, most már megnyitom a számat,
már nyelvem hegyén van a szó.
3. vers
Őszinte szívvel szólok,
és amit ajkam tud, azt tisztán hirdeti.
4. vers
Isten lelke alkotott engem,
és a Mindenható lehelete éltet.
5. vers
Ha tudsz, cáfolj meg,
készülj föl, és állj ki ellenem!
6. vers
Íme, én is olyan vagyok Istennél, mint te;
agyagból formáltattam én is.
7. vers
A tőlem való félelem ne rémítsen meg;
kezem nem lesz súlyos rajtad.
8. vers
Csak az imént mondtad fülem hallatára,
hallottam szavadat:
9. vers
Tiszta vagyok, bűntelen,
mocsok nélküli: nincsen bennem vétek.
10. vers
Íme, Isten mégis talál vádat ellenem,
ellenségének tart engem!
11. vers
Béklyóba veti lábamat,
és szemmel tartja minden ösvényemet.
12. vers
Íme, ebben nincsen igazad – ezt felelem neked –,
mert Isten nagyobb az embernél!
13. vers
Miért perelsz vele?
Azért, mert egyetlen beszédre sem felelt?*
14. vers
Pedig Isten szól egyszer
vagy kétszer is, de nem törődnek vele.
15. vers
Álomban, éjjeli látomásban,
amikor mély álom száll az emberre,
és amikor fekvőhelyén szendereg,
16. vers
akkor nyitja meg az ember fülét,
és megpecsételi intelmeit.
17. vers
Így fordítja el az embert a rossz cselekedettől,
és így rejti el a kevélységet az ember elől.
18. vers
Visszatartja lelkét a sírtól
és életét attól, hogy fegyver járja át.
19. vers
Fekvőhelyén megfenyíti fájdalommal
és csontjai szüntelen háborgásával.
20. vers
Úgy, hogy megundorodik az ételtől,
és lelke megutálja kedves ételét.
21. vers
Húsa szemlátomást leaszik róla;
csontjai, amelyeket nem lehetett látni, most kiállnak.
22. vers
Közeleg lelke a sírhoz
és élete a halottakhoz.
23. vers
Ha van mellette közbenjáró angyal,
csak egy is a sok közül,
hogy tudassa az emberrel kötelességét,
24. vers
akkor Isten megkönyörül rajta, és ezt mondja:
Szabadítsd meg, hogy ne szálljon a sírba,
mert megkaptam a váltságdíjat!
25. vers
Akkor teste megfiatalodik, erőtől duzzad;
újrakezdi ifjúságának napjait.
26. vers
Imádkozik Istenhez, és ő kegyelmébe veszi,
hogy nézhesse arcát nagy örömmel,
és visszaadja az embernek az ő igazságát.
27. vers
Ő pedig az emberek előtt énekel, és ezt mondja:
Vétkeztem, mert elferdítettem az igazságot,
de Isten nem eszerint fizetett meg nekem.
28. vers
Megváltotta lelkemet a sírba szállástól,
és egész valóm a világosságban gyönyörködik.
29. vers
Íme, mindezt kétszer-háromszor is
megcselekszi Isten az emberrel,
30. vers
és visszahozza lelkét a sírtól,
hogy ráragyogjon az élet világossága.
31. vers
Figyelj, Jób, és hallgass meg engem.
Hallgass, hadd szóljak én!
32. vers
Ha van mit mondanod, cáfolj meg!
Szólj, mert igen szeretnék igazat adni neked.
33. vers
Ha pedig nincs, hallgass rám.
Hallgass, és én bölcsességre tanítalak!
Könyvek
