Jób könyve
23. fejezet
Jób Isten ítéletét kívánja
2. vers
Még most is keserű a panaszom;
csak súlyosbodik rajtam keze, ahogy sóhajtozom.
3. vers
Ó, ha tudnám, hol találom őt,
elmennék a trónusáig.
4. vers
Eléje terjeszteném ügyemet,
számat megtölteném mentő érvekkel,
5. vers
hogy megtudjam, mit felel nekem,
és megértsem, mit szól hozzám.
6. vers
Vajon teljes erejéből perelne velem?
Nem, de azért figyelne rám.
7. vers
Ott igaz emberként perelnék vele,
ezért örökre megszabadulhatnék bírámtól.
8. vers
Ám ha keletnek megyek, nincsen ott,
és ha nyugat felé, nem veszem őt észre.
9. vers
Ha bal kéz felől cselekszik, meg nem láthatom;
ha jobb kéz felől rejtőzködik, ott sem láthatom.
10. vers
De ő jól ismeri utamat.
Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11. vers
Lábam az ő nyomdokát követte;
útját megőriztem, és nem tértem le róla.
12. vers
Ajkának parancsától el nem távoztam;
szája beszédeit törvényemként őrzöm.
13. vers
De ő ugyanaz marad; kicsoda változtathatná meg?
Amit lelke megkíván, azt meg is teszi.
14. vers
Bizony, véghez viszi, amit elrendelt felőlem,
és még sok ilyesmi van nála.
15. vers
Ezért rettegek színe előtt,
és ha csak rágondolok, félek tőle.
16. vers
Mert Isten félemlítette meg szívemet,
a Mindenható rettentett meg engem.
17. vers
Mert nem a sötétség miatt némulok el,
és nem azért, mert arcomat homály borítja.
Könyvek
