Jób könyve

26. fejezet

Jób erre így felelt:

Segítettél-e az erőtlennek,

és megtámasztottad-e a tehetetlen karját?

Adtál-e jó tanácsot a tudatlannak,

és tanúságát adtad-e értelmed gazdagságának?

Ki által beszéltél,

és kinek a lelke szólt belőled?

Megremegnek a holtak,

akik a vizek alatt laknak, azoknak lakóival együtt.

A Seol mezítelen őelőtte,

és leplezetlen a holtak országa.

Ő terjesztette ki az északot az üresség fölé,

és ő függesztette a földet a semmi fölé.

Ő köti felhőibe a vizeket úgy,

hogy a felhő ne hasadjon meg alattuk.

Ő rejti el királyi székét,

felhőt terjesztve ki fölötte.

Ő szabott határt a víz színe fölé,

ahol a világosság és a sötétség találkozik.

Fenyegetéseitől meginognak

és megrendülnek az egek oszlopai.

Erejével felriasztja a tengert,

és bölcsességével megtöri ráhábot.

Leheletével fölékesíti az eget,

keze átdöfi a menekülő kígyót.

Íme, mindez csak útjának szegélye,

és mily csöndes szó az, amit meghallunk tőle!

Ám hatalmas mennydörgését ki érthetné meg?

Könyvek