Jób könyve
37. fejezet
1. vers
Hallgassátok figyelmesen hangjának dörgését
és a zúgást, amely szájából kiárad!
2. vers
Az egész ég alatt szétterjeszti azt
villámaival együtt a föld széléig.
3. vers
Utána mennydörgés zendül,
fenségének hangján dörög,
s nem tartja vissza azt, ha szava megzendül.
4. vers
Csodálatos hangon mennydörög az Isten, />
és nagy dolgokat cselekszik,
amelyeket meg sem érthetünk.
5. vers
Mert azt mondja a hónak: Hullj le a földre!
És a záporesőnek meg a zuhogó zivatarnak így szól: Szakadjatok!
6. vers
Minden ember kezét lefogja,
hogy megismerje minden ember, amit ő alkotott.
7. vers
A vadállat is rejtekébe húzódik,
és barlangjában marad.
8. vers
Kamrájából előjön a szélvihar
és az északi szelektől a fagy.
9. vers
Isten leheletétől jég támad,
és a víz felszíne megfagy.
10. vers
Majd nedvességgel terheli meg a felleget,
és villáma áttöri a felhőt.
11. vers
Körös-körül gomolyog az
a földkerekség színén, ahogy ő irányítja,
és mindazt megteszi, amit parancsol neki.
12. vers
Van úgy, hogy ostorként,
van úgy, hogy szeretetből adja azt földjének.
13. vers
Vedd ezt a füledbe, Jób,
állj meg, és gondold meg Isten csodáit.
14. vers
Tudod-e, mikor rendelkezik úgy Isten,
hogy a felhőből villám villanjon?
15. vers
Tudod-e, hogy mi módon lebegnek a felhők,
a tökéletes tudás csodái?
16. vers
Hogyan melegszenek át ruháid,
amikor nyugton hagyja a déli szél a földet?
17. vers
Talán vele együtt terjesztetted ki az eget,
amely szilárd, mint az öntött tükör?
18. vers
Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki?
A sötétség miatt semmit sem kezdhetünk.
19. vers
Kell-e mondani neki, hogy szólni szeretnék?
Ha beszélne vele valaki, bizonnyal vége volna!
20. vers
Most nem látják a napfényt,
bár ragyog a felhők mögött;
de szél támad, és kiderül.
21. vers
Észak felől aranyszínű világosság támad,
Isten körül félelmetes ragyogás.
22. vers
Ő a Mindenható! Nem tudjuk megtalálni őt.
Nagy az ő hatalma és ereje, a jogot és az igazságot mégsem nyomja el.
23. vers
Azért félik őt az emberek,
de a kevély bölcsekre rá se tekint.
Könyvek
