Jób könyve
31. fejezet
1. vers
Szövetségre léptem a szememmel,
hogy ne nézzen a lányokra.
2. vers
És mi a jutalmam Istentől, onnan fentről,
mi az örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3. vers
Hát nem az istentelennek jár-e a romlás,
és a gonosztevőnek a veszedelem?
4. vers
Hát nem látta útjaimat,
és nem számolta meg lépéseimet?
5. vers
Ha csalárdan jártam,
és lábam álnokságra sietett,
6. vers
igazsága mérlegével mérjen meg engem,
és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok!
7. vers
Ha lépéseim letértek az útról,
és ha szívem a szememet követte,
vagy ha kezemhez szenny tapadt,
8. vers
más egye meg, amit vetettem,
és ami nekem sarjadt,
gyökerestül tépjék ki!
9. vers
Ha szívem asszony után bomlott,
és leselkedtem felebarátom ajtajánál,
10. vers
másnak őröljön feleségem,
és mások hajoljanak őreá!
11. vers
Mert gyalázatosság volna ez,
és bírák elé tartozó bűn.
12. vers
Olyan tűz volna ez, amely a pusztulás helyéig emésztene,
és minden jövedelmemet gyökerestül kiirtaná.*
13. vers
Ha megtagadtam volna szolgám vagy szolgálóleányom igazát,
amikor pert kezdtek ellenem,
14. vers
mitévő lennék, ha fölkelne Isten?
És ha meglátogatna, mit felelnék neki?
15. vers
Nem az alkotta-e őt is, aki engem alkotott anyám méhében;
nem ugyanő formált-e bennünket anyánk ölében?
16. vers
Ha megtagadtam a szegények kívánságát,
és az özvegy szemét epedni engedtem;
17. vers
ha falatomat egymagam ettem meg,
és az árva nem evett abból,
18. vers
aki ifjúságom óta úgy nevelkedett nálam, mint saját apjánál,
és gyermekségétől fogva vezettem;*
19. vers
ha elnéztem, hogy elvész a ruhátlan,
és takaró nélkül van a szegény;
20. vers
ha nem áldott volna engem a dereka,
mert megmelegedett juhaim gyapjával;
21. vers
ha az árva ellen fölemeltem a kezem,
mert láttam, hogy a kapuban engem támogatnak,
22. vers
akkor essék le vállam a lapockámról,
és szakadjon le tőből a karom!
23. vers
Hiszen rettegtem Isten csapásától,
és fensége előtt ilyet nem tehetek.
24. vers
Ha reménységemet aranyba vetettem,
és azt mondtam a színaranynak: „Ó, én bizodalmam!”;
25. vers
ha annak örültem, hogy nagy a gazdagságom,
és hogy sokat szerzett a kezem;
26. vers
ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott,
és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27. vers
és szívem titkon elcsábult volna,
és kezemmel csókot hintettem volna felé,
28. vers
ez is bíró elé tartozó bűn volna,
mert megtagadtam volna Istent odafönt!
29. vers
Hát örültem én gyűlölőm nyomorúságán,
és ujjongtam örömömben, hogy baj érte őt?
30. vers
Nem engedtem, hogy szám vétkezzék azzal,
hogy átkot kérek valaki lelkére.
31. vers
Nem mondhatták sátram vendégei:
Van-e, aki nála hússal jól nem lakott?
32. vers
Nem hált utcán a jövevény,
ajtóm az utas előtt nyitva volt.
33. vers
Ha emberi módon eltitkoltam volna vétkem,
keblembe rejtve bűnömet,
34. vers
bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől,
rettegnem kellene a nemzetségek megvetésétől.
Elnémulnék, és az ajtón sem lépnék ki.
35. vers
Ó, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem!
Íme, ez a végszóm: a Mindenható válaszoljon nekem,
és írjon vádiratot ellenem az én vádlóm.
36. vers
Bizony én azt a vállamon hordoznám
és a fejemre tenném koronául!
37. vers
Lépteim számát is megmondanám neki,
mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38. vers
Ha földem ellenem kiáltott,
és barázdái együtt siránkoztak;
39. vers
ha termését fizetés nélkül ettem,
vagy gazdájának lelkét kioltottam,
40. vers
tövis teremjen búza helyett
és árpa helyett konkoly!
Itt végződnek Jób beszédei.
Könyvek
