Jób könyve

Chapters:

… 29 30 31 32 33 …   ⇤ ← 31 → ⇥

verse #1

Szövetségre léptem a szememmel,

hogy ne nézzen a lányokra.

verse #2

És mi a jutalmam Istentől, onnan fentről,

mi az örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

verse #3

Hát nem az istentelennek jár-e a romlás,

és a gonosztevőnek a veszedelem?

verse #4

Hát nem látta útjaimat,

és nem számolta meg lépéseimet?

verse #5

Ha csalárdan jártam,

és lábam álnokságra sietett,

verse #6

igazsága mérlegével mérjen meg engem,

és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok!

verse #7

Ha lépéseim letértek az útról,

és ha szívem a szememet követte,

vagy ha kezemhez szenny tapadt,

verse #8

más egye meg, amit vetettem,

és ami nekem sarjadt,

gyökerestül tépjék ki!

verse #9

Ha szívem asszony után bomlott,

és leselkedtem felebarátom ajtajánál,

verse #10

másnak őröljön feleségem,

és mások hajoljanak őreá!

verse #11

Mert gyalázatosság volna ez,

és bírák elé tartozó bűn.

verse #12

Olyan tűz volna ez, amely a pusztulás helyéig emésztene,

és minden jövedelmemet gyökerestül kiirtaná.*

verse #13

Ha megtagadtam volna szolgám vagy szolgálóleányom igazát,

amikor pert kezdtek ellenem,

verse #14

mitévő lennék, ha fölkelne Isten?

És ha meglátogatna, mit felelnék neki?

verse #15

Nem az alkotta-e őt is, aki engem alkotott anyám méhében;

nem ugyanő formált-e bennünket anyánk ölében?

verse #16

Ha megtagadtam a szegények kívánságát,

és az özvegy szemét epedni engedtem;

verse #17

ha falatomat egymagam ettem meg,

és az árva nem evett abból,

verse #18

aki ifjúságom óta úgy nevelkedett nálam, mint saját apjánál,

és gyermekségétől fogva vezettem;*

verse #19

ha elnéztem, hogy elvész a ruhátlan,

és takaró nélkül van a szegény;

verse #20

ha nem áldott volna engem a dereka,

mert megmelegedett juhaim gyapjával;

verse #21

ha az árva ellen fölemeltem a kezem,

mert láttam, hogy a kapuban engem támogatnak,

verse #22

akkor essék le vállam a lapockámról,

és szakadjon le tőből a karom!

verse #23

Hiszen rettegtem Isten csapásától,

és fensége előtt ilyet nem tehetek.

verse #24

Ha reménységemet aranyba vetettem,

és azt mondtam a színaranynak: „Ó, én bizodalmam!”;

verse #25

ha annak örültem, hogy nagy a gazdagságom,

és hogy sokat szerzett a kezem;

verse #26

ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott,

és a holdat, mikor méltósággal haladt,

verse #27

és szívem titkon elcsábult volna,

és kezemmel csókot hintettem volna felé,

verse #28

ez is bíró elé tartozó bűn volna,

mert megtagadtam volna Istent odafönt!

verse #29

Hát örültem én gyűlölőm nyomorúságán,

és ujjongtam örömömben, hogy baj érte őt?

verse #30

Nem engedtem, hogy szám vétkezzék azzal,

hogy átkot kérek valaki lelkére.

verse #31

Nem mondhatták sátram vendégei:

Van-e, aki nála hússal jól nem lakott?

verse #32

Nem hált utcán a jövevény,

ajtóm az utas előtt nyitva volt.

verse #33

Ha emberi módon eltitkoltam volna vétkem,

keblembe rejtve bűnömet,

verse #34

bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől,

rettegnem kellene a nemzetségek megvetésétől.

Elnémulnék, és az ajtón sem lépnék ki.

verse #35

Ó, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem!

Íme, ez a végszóm: a Mindenható válaszoljon nekem,

és írjon vádiratot ellenem az én vádlóm.

verse #36

Bizony én azt a vállamon hordoznám

és a fejemre tenném koronául!

verse #37

Lépteim számát is megmondanám neki,

mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

verse #38

Ha földem ellenem kiáltott,

és barázdái együtt siránkoztak;

verse #39

ha termését fizetés nélkül ettem,

vagy gazdájának lelkét kioltottam,

verse #40

tövis teremjen búza helyett

és árpa helyett konkoly!

Itt végződnek Jób beszédei.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42