Jób könyve

Chapters:

… 31 32 33 34 35 …   ⇤ ← 33 → ⇥

verse #1

Nos, Jób, halld meg szavaimat,

és vedd füledbe minden beszédemet!

verse #2

Íme, most már megnyitom a számat,

már nyelvem hegyén van a szó.

verse #3

Őszinte szívvel szólok,

és amit ajkam tud, azt tisztán hirdeti.

verse #4

Isten lelke alkotott engem,

és a Mindenható lehelete éltet.

verse #5

Ha tudsz, cáfolj meg,

készülj föl, és állj ki ellenem!

verse #6

Íme, én is olyan vagyok Istennél, mint te;

agyagból formáltattam én is.

verse #7

A tőlem való félelem ne rémítsen meg;

kezem nem lesz súlyos rajtad.

verse #8

Csak az imént mondtad fülem hallatára,

hallottam szavadat:

verse #9

Tiszta vagyok, bűntelen,

mocsok nélküli: nincsen bennem vétek.

verse #10

Íme, Isten mégis talál vádat ellenem,

ellenségének tart engem!

verse #11

Béklyóba veti lábamat,

és szemmel tartja minden ösvényemet.

verse #12

Íme, ebben nincsen igazad – ezt felelem neked –,

mert Isten nagyobb az embernél!

verse #13

Miért perelsz vele?

Azért, mert egyetlen beszédre sem felelt?*

verse #14

Pedig Isten szól egyszer

vagy kétszer is, de nem törődnek vele.

verse #15

Álomban, éjjeli látomásban,

amikor mély álom száll az emberre,

és amikor fekvőhelyén szendereg,

verse #16

akkor nyitja meg az ember fülét,

és megpecsételi intelmeit.

verse #17

Így fordítja el az embert a rossz cselekedettől,

és így rejti el a kevélységet az ember elől.

verse #18

Visszatartja lelkét a sírtól

és életét attól, hogy fegyver járja át.

verse #19

Fekvőhelyén megfenyíti fájdalommal

és csontjai szüntelen háborgásával.

verse #20

Úgy, hogy megundorodik az ételtől,

és lelke megutálja kedves ételét.

verse #21

Húsa szemlátomást leaszik róla;

csontjai, amelyeket nem lehetett látni, most kiállnak.

verse #22

Közeleg lelke a sírhoz

és élete a halottakhoz.

verse #23

Ha van mellette közbenjáró angyal,

csak egy is a sok közül,

hogy tudassa az emberrel kötelességét,

verse #24

akkor Isten megkönyörül rajta, és ezt mondja:

Szabadítsd meg, hogy ne szálljon a sírba,

mert megkaptam a váltságdíjat!

verse #25

Akkor teste megfiatalodik, erőtől duzzad;

újrakezdi ifjúságának napjait.

verse #26

Imádkozik Istenhez, és ő kegyelmébe veszi,

hogy nézhesse arcát nagy örömmel,

és visszaadja az embernek az ő igazságát.

verse #27

Ő pedig az emberek előtt énekel, és ezt mondja:

Vétkeztem, mert elferdítettem az igazságot,

de Isten nem eszerint fizetett meg nekem.

verse #28

Megváltotta lelkemet a sírba szállástól,

és egész valóm a világosságban gyönyörködik.

verse #29

Íme, mindezt kétszer-háromszor is

megcselekszi Isten az emberrel,

verse #30

és visszahozza lelkét a sírtól,

hogy ráragyogjon az élet világossága.

verse #31

Figyelj, Jób, és hallgass meg engem.

Hallgass, hadd szóljak én!

verse #32

Ha van mit mondanod, cáfolj meg!

Szólj, mert igen szeretnék igazat adni neked.

verse #33

Ha pedig nincs, hallgass rám.

Hallgass, és én bölcsességre tanítalak!

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42