Jób könyve

Capitole:

… 31 32 33 34 35 …   ⇤ ← 33 → ⇥

versetul 1

Nos, Jób, halld meg szavaimat,

és vedd füledbe minden beszédemet!

versetul 2

Íme, most már megnyitom a számat,

már nyelvem hegyén van a szó.

versetul 3

Őszinte szívvel szólok,

és amit ajkam tud, azt tisztán hirdeti.

versetul 4

Isten lelke alkotott engem,

és a Mindenható lehelete éltet.

versetul 5

Ha tudsz, cáfolj meg,

készülj föl, és állj ki ellenem!

versetul 6

Íme, én is olyan vagyok Istennél, mint te;

agyagból formáltattam én is.

versetul 7

A tőlem való félelem ne rémítsen meg;

kezem nem lesz súlyos rajtad.

versetul 8

Csak az imént mondtad fülem hallatára,

hallottam szavadat:

versetul 9

Tiszta vagyok, bűntelen,

mocsok nélküli: nincsen bennem vétek.

versetul 10

Íme, Isten mégis talál vádat ellenem,

ellenségének tart engem!

versetul 11

Béklyóba veti lábamat,

és szemmel tartja minden ösvényemet.

versetul 12

Íme, ebben nincsen igazad – ezt felelem neked –,

mert Isten nagyobb az embernél!

versetul 13

Miért perelsz vele?

Azért, mert egyetlen beszédre sem felelt?*

versetul 14

Pedig Isten szól egyszer

vagy kétszer is, de nem törődnek vele.

versetul 15

Álomban, éjjeli látomásban,

amikor mély álom száll az emberre,

és amikor fekvőhelyén szendereg,

versetul 16

akkor nyitja meg az ember fülét,

és megpecsételi intelmeit.

versetul 17

Így fordítja el az embert a rossz cselekedettől,

és így rejti el a kevélységet az ember elől.

versetul 18

Visszatartja lelkét a sírtól

és életét attól, hogy fegyver járja át.

versetul 19

Fekvőhelyén megfenyíti fájdalommal

és csontjai szüntelen háborgásával.

versetul 20

Úgy, hogy megundorodik az ételtől,

és lelke megutálja kedves ételét.

versetul 21

Húsa szemlátomást leaszik róla;

csontjai, amelyeket nem lehetett látni, most kiállnak.

versetul 22

Közeleg lelke a sírhoz

és élete a halottakhoz.

versetul 23

Ha van mellette közbenjáró angyal,

csak egy is a sok közül,

hogy tudassa az emberrel kötelességét,

versetul 24

akkor Isten megkönyörül rajta, és ezt mondja:

Szabadítsd meg, hogy ne szálljon a sírba,

mert megkaptam a váltságdíjat!

versetul 25

Akkor teste megfiatalodik, erőtől duzzad;

újrakezdi ifjúságának napjait.

versetul 26

Imádkozik Istenhez, és ő kegyelmébe veszi,

hogy nézhesse arcát nagy örömmel,

és visszaadja az embernek az ő igazságát.

versetul 27

Ő pedig az emberek előtt énekel, és ezt mondja:

Vétkeztem, mert elferdítettem az igazságot,

de Isten nem eszerint fizetett meg nekem.

versetul 28

Megváltotta lelkemet a sírba szállástól,

és egész valóm a világosságban gyönyörködik.

versetul 29

Íme, mindezt kétszer-háromszor is

megcselekszi Isten az emberrel,

versetul 30

és visszahozza lelkét a sírtól,

hogy ráragyogjon az élet világossága.

versetul 31

Figyelj, Jób, és hallgass meg engem.

Hallgass, hadd szóljak én!

versetul 32

Ha van mit mondanod, cáfolj meg!

Szólj, mert igen szeretnék igazat adni neked.

versetul 33

Ha pedig nincs, hallgass rám.

Hallgass, és én bölcsességre tanítalak!

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42