Jób könyve

Capitole:

… 27 28 29 30 31 …   ⇤ ← 29 → ⇥

versetul 1

Jób azután így folytatta beszédét:

versetul 2

Ó, bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban,

mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem!

versetul 3

Amikor mécsese világított fejem fölött,

és a sötétben is járni tudtam világánál;

versetul 4

mint amilyen javakoromban voltam,

amikor Isten meghitt barátsága borult sátramra!

versetul 5

Amikor még velem volt a Mindenható,

és körülöttem voltak gyermekeim.

versetul 6

Amikor lábamat édes tejben mostam,

és mellettem a szikla is olajpatakokat ontott.

versetul 7

Amikor a városkapuhoz mentem,

és a köztéren elfoglaltam helyem.

versetul 8

Ha megláttak az ifjak, félrehúzódtak,

az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak.

versetul 9

A fejedelmek abbahagyták a beszédet,

és tenyerüket szájukra tették.

versetul 10

A főemberek hangja elnémult,

és nyelvük az ínyükhöz tapadt.

versetul 11

Mert amely fül hallott, boldognak mondott engem,

és amely szem látott, bizonyságot tett felőlem.

versetul 12

Mert megmentettem a segítségért kiáltó szegényt

és az árvát, akinek nem volt támasza.

versetul 13

A veszni induló áldása rám szállt,

az özvegyek szívét megörvendeztettem.

versetul 14

Igazságot öltöttem magamra,

és az is magára öltött engem.

Jogosság volt palástom és süvegem.

versetul 15

Szeme voltam a vaknak

és lába a sántának.

versetul 16

Atyja voltam a szűkölködőnek,

és az ismeretlen ember ügyét is megfontoltam.

versetul 17

Kitördeltem az álnok fogait,

és kiütöttem fogai közül a prédát.

versetul 18

Ezért azt gondoltam: fészkemben halok meg,

és megsokasodnak napjaim, mint a homok.

versetul 19

Gyökerem a vízig nyúlik,

és ágamon ül meg a harmat.

versetul 20

Dicsőségem velem együtt újul meg,

és íjam is megifjodik kezemben.

versetul 21

Hallgattak és figyeltek rám,

és elnémultak a tanácsomra.

versetul 22

Szavaim után nem szóltak többet,

beszédem harmatként hullt rájuk.

versetul 23

Úgy vártak rám, mint az esőre,

és szájukat tátották, mint mikor tavaszi záporra vágynak.

versetul 24

Rájuk mosolyogtam, ha elcsüggedtek,

és arcom derűjére nem komorodtak el.

versetul 25

Szívesen jelöltem ki útjukat, a főhelyen ültem,

és úgy laktam közöttük, mint király a hadseregben,

mint aki bánkódókat vigasztal.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42