Jób könyve

Capitole:

… 22 23 24 25 26 …   ⇤ ← 24 → ⇥

versetul 1

Ha nincsenek eltitkolt idők a Mindenhatónál,

miért nem látják meg az őt ismerők ítéletének napjait?

versetul 2

Odébb tolják a határokat,

a nyájat elrabolják és legeltetik.

versetul 3

Az árvák szamarát elhajtják,

és az özvegyek ökrét zálogba veszik.

versetul 4

Lelökik az útról a szegényeket,

és a föld nyomorultjainak mind lapulniuk kell.

versetul 5

Mint a vadszamarak a sivatagban, úgy mennek ki,

hogy munkájukkal élelmet keressenek;

a puszta ad kenyeret fiaik számára.

versetul 6

A mezőn másoknak gyűjtik a takarmányt,

és a gonosznak szedik a szőlőt.

versetul 7

Mezítelenül hálnak, ruha nélkül,

még a hidegben sincs takarójuk.

versetul 8

A hegyi zápor áztatja őket,

és hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

versetul 9

Elszakítják az emlőtől az árvát,

és zálogba veszik a szegénytől.

versetul 10

Mezítelenül járnak, ruha nélkül,

és éhesen vonszolják a kévét.

versetul 11

Mások kerítésein belül ütik az olajat,

és tapossák a borsajtókat, de szomjaznak.

versetul 12

A városban haldoklók rimánkodnak,

megsebzettek lelke kiált,

de Isten nem törődik e méltatlansággal.

versetul 13

Egyesek pártot ütöttek a világosság ellen,

nem is ismerik útjait,

és nem maradnak meg ösvényein.

versetul 14

Napkeltekor fölkel a gyilkos,

hogy megölje a szegényt és a szűkölködőt,

éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

versetul 15

A parázna szeme az alkonyatot lesi,

és azt mondja: „Szem ne lásson engem!”;

és arcára leplet borít.

versetul 16

Sötétben törnek be a házakba;

nappal elzárkóznak,

nem is ismerik a világosságot.

versetul 17

Sőt a reggel olyan nekik, mint a halál árnyéka,

mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

versetul 18

Könnyen siklanak tova a víz színén,

birtokuk átkozott lesz a földön;

nem térnek rá a szőlőkbe vivő útra.

versetul 19

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét;

a Seol pedig azokat, akik vétkeztek.

versetul 20

Az anyaméh is elfelejti,

férgeknek lesz csemegéje,

nem emlékeznek rá többé,

és az álnokság kitörik, mint a fa.

versetul 21

Mert bántalmazta a meddőt, aki nem szült,

és az özveggyel nem tett jót.

versetul 22

De Isten hosszabbítja meg erejével a hatalmas életét;

és bár felkel az, már nem bízhat életében.

versetul 23

Biztonságot ad neki és támaszt,

de szeme figyeli útjait.

versetul 24

Magasra emelkednek, de egy kis idő, és már nincsenek!

Alásüllyednek és elenyésznek, mint bárki más;

és levágják őket, mint a búzakalászt.

versetul 25

Hát nem így van?

Ki hazudtolhatna meg engem,

és ki tehetné semmivé beszédemet?

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42