Jób könyve

capitolul 10


Capitole:


Jób nyomorúságát panaszolja


versetul 1

Lelkemből utálom életemet,
szélnek eresztem panaszomat;
hadd szóljak lelkem keserűségében.


versetul 2

Azt mondom Istennek: Ne kárhoztass engem.
Add tudtomra, miért perelsz velem!


versetul 3

Jó-e az neked, hogy nyomorgatsz,
hogy megveted kezed munkáját,
és a gonoszok tanácsát támogatod?


versetul 4

Testi szemeid vannak neked,
és úgy látsz, ahogy a halandó lát?


versetul 5

Olyanok napjaid, mint a halandóé,
és olyanok éveid, mint az emberé,


versetul 6

hogy álnokságomról tudakozódsz,
és vétkem után kutatsz?


versetul 7

Jól tudod, hogy nem vagyok gonosz,
még sincs senki, aki kiszabadítana kezedből!


versetul 8

Kezed formált és alkotott,
mégis elfordulsz, és megrontasz engem?


versetul 9

Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt,
és most újra porrá tennél engem?


versetul 10

Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet,
nem úgy oltottál-e, mint a sajtot?


versetul 11

Bőrbe és húsba öltöztettél,
csontokkal és inakkal láttál el.


versetul 12

Életet és kegyelmet adtál nekem,
és gondviselésed őrizte lelkem.


versetul 13

Mégis ezeket rejtegetted szívedben,
hisz tudom, hogy ezt tökélted el magadban:


versetul 14

ha vétkezem, mindjárt észreveszed,
és bűnöm alól nem mentesz fel.


versetul 15

Ha istentelen vagyok, jaj nekem!
Ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl a fejem.
Eltölt a szégyen, és látom nyomorúságomat.


versetul 16

Hiszen ha fölemelném fejem, mint oroszlán kergetnél engem,
és ismét ellenem fordítanád csodás hatalmadat.


versetul 17

Új tanúkat állítanál ellenem,
megsokasítanád rajtam bosszúállásodat;
sereged hullámokban támadna ellenem.


versetul 18

Miért is hoztál ki anyám méhéből?
Bárcsak meghaltam volna,
és szem se látott volna engem!


versetul 19

Olyan lennék, mintha nem is éltem volna,
mintha az anyaméhből vittek volna a sírba!


versetul 20

Úgyis kevés napom maradt, hagyhatna már.
Forduljon el tőlem, hadd viduljak föl kissé,


versetul 21

mielőtt oda megyek, ahonnan nem térhetek vissza:
a sötétség és a halál árnyékának földjére,


versetul 22

az éjféli homály földjére,
amely olyan, mint a halál árnyékának sűrű sötétsége;
ahol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sötétség.

Capitole:


Cărți