Jób könyve

chapter 10


Chapters:


Jób nyomorúságát panaszolja


verse #1

Lelkemből utálom életemet,
szélnek eresztem panaszomat;
hadd szóljak lelkem keserűségében.


verse #2

Azt mondom Istennek: Ne kárhoztass engem.
Add tudtomra, miért perelsz velem!


verse #3

Jó-e az neked, hogy nyomorgatsz,
hogy megveted kezed munkáját,
és a gonoszok tanácsát támogatod?


verse #4

Testi szemeid vannak neked,
és úgy látsz, ahogy a halandó lát?


verse #5

Olyanok napjaid, mint a halandóé,
és olyanok éveid, mint az emberé,


verse #6

hogy álnokságomról tudakozódsz,
és vétkem után kutatsz?


verse #7

Jól tudod, hogy nem vagyok gonosz,
még sincs senki, aki kiszabadítana kezedből!


verse #8

Kezed formált és alkotott,
mégis elfordulsz, és megrontasz engem?


verse #9

Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt,
és most újra porrá tennél engem?


verse #10

Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet,
nem úgy oltottál-e, mint a sajtot?


verse #11

Bőrbe és húsba öltöztettél,
csontokkal és inakkal láttál el.


verse #12

Életet és kegyelmet adtál nekem,
és gondviselésed őrizte lelkem.


verse #13

Mégis ezeket rejtegetted szívedben,
hisz tudom, hogy ezt tökélted el magadban:


verse #14

ha vétkezem, mindjárt észreveszed,
és bűnöm alól nem mentesz fel.


verse #15

Ha istentelen vagyok, jaj nekem!
Ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl a fejem.
Eltölt a szégyen, és látom nyomorúságomat.


verse #16

Hiszen ha fölemelném fejem, mint oroszlán kergetnél engem,
és ismét ellenem fordítanád csodás hatalmadat.


verse #17

Új tanúkat állítanál ellenem,
megsokasítanád rajtam bosszúállásodat;
sereged hullámokban támadna ellenem.


verse #18

Miért is hoztál ki anyám méhéből?
Bárcsak meghaltam volna,
és szem se látott volna engem!


verse #19

Olyan lennék, mintha nem is éltem volna,
mintha az anyaméhből vittek volna a sírba!


verse #20

Úgyis kevés napom maradt, hagyhatna már.
Forduljon el tőlem, hadd viduljak föl kissé,


verse #21

mielőtt oda megyek, ahonnan nem térhetek vissza:
a sötétség és a halál árnyékának földjére,


verse #22

az éjféli homály földjére,
amely olyan, mint a halál árnyékának sűrű sötétsége;
ahol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sötétség.

Chapters:


Books