Jób könyve

chapter 19


Chapters:


verse #1

Erre Jób így felelt:


verse #2

Meddig búsítjátok még lelkemet,

és kínoztok beszédetekkel?


verse #3

Már tízszer is gyaláztatok engem.

Nem röstellitek, hogy így erősködtök ellenem?


verse #4

Még ha csakugyan tévedtem is,

tévedésemet magamra veszem.


verse #5

Ti azonban pöffeszkedni akartok velem szemben,

és rám akarjátok bizonyítani gyalázatomat.


verse #6

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg

és hálójával ő vett körül engem.


verse #7

Íme, kiáltozom az erőszak miatt, de nem kapok választ,

segítségért kiáltok, de nincs igazság.


verse #8

Utam elé gátat emelt, nem mehetek át rajta,

ösvényemre pedig sötétséget vetett.


verse #9

Tisztességemből kivetkőztetett,

és fejemről levette a koronát.


verse #10

Megrontott körös-körül, hogy elvesszek,

és letördelte reménységemet, mint egy fát.


verse #11

Fölgerjedt haragja ellenem,

és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.


verse #12

Seregei együtt jöttek be,

és utat törtek ellenem;

sátram mellett táboroztak.


verse #13

Testvéreimet messzire elűzte mellőlem,

ismerőseim egészen elidegenedtek tőlem.


verse #14

Rokonaim visszahúzódtak,

ismerőseim pedig elfelejtkeztek rólam.


verse #15

A házamnál levők és szolgálóim

idegennek tartanak,

jövevény lettem előttük.


verse #16

Ha szolgámnak kiáltok, nem felel,

még ha könyörgök is neki.


verse #17

Leheletemtől undorodik a feleségem,

s undorító az saját testvéreim előtt.


verse #18

Még a kisdedek is megvetnek engem.

Ha fölkelek, ellenem szólnak.


verse #19

Megutált minden bizalmas emberem;

akiket szerettem, azok is ellenem fordultak.


verse #20

Bőröm és húsom a csontomhoz tapadt,

de a fogam húsa megmenekült.


verse #21

Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, barátaim,

mert Isten keze érintett engem!


verse #22

Miért üldöztök engem úgy, mint Isten,

és miért nem elégedtek meg a testemmel?


verse #23

Ó, bárcsak leírnák beszédeimet,

bárcsak följegyeznék egy könyvbe!


verse #24

Vas íróvesszővel és ólommal

örökre kősziklába metszenék!


verse #25

Mert tudom, hogy az én Megváltóm él,

és utoljára megáll a porom fölött.


verse #26

És miután ez a bőröm lefoszlik,

testemben látom meg Istent.


verse #27

Én magam látom meg őt;

az én szemem látja meg, nem másé.

Bár veséim megemésztetnek bennem.


verse #28

Ti azt mondjátok: „Hogyan üldözzük?”,

merthogy a dolog gyökere bennem rejlik.


verse #29

De féljetek a fegyvertől,

mert a harag büntetése a fegyver,

és megtudjátok, hogy van ítélet!

Chapters:


Books