Jób könyve

Chapters:

… 27 28 29 30 31 …   ⇤ ← 29 → ⇥

verse #1

Jób azután így folytatta beszédét:

verse #2

Ó, bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban,

mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem!

verse #3

Amikor mécsese világított fejem fölött,

és a sötétben is járni tudtam világánál;

verse #4

mint amilyen javakoromban voltam,

amikor Isten meghitt barátsága borult sátramra!

verse #5

Amikor még velem volt a Mindenható,

és körülöttem voltak gyermekeim.

verse #6

Amikor lábamat édes tejben mostam,

és mellettem a szikla is olajpatakokat ontott.

verse #7

Amikor a városkapuhoz mentem,

és a köztéren elfoglaltam helyem.

verse #8

Ha megláttak az ifjak, félrehúzódtak,

az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak.

verse #9

A fejedelmek abbahagyták a beszédet,

és tenyerüket szájukra tették.

verse #10

A főemberek hangja elnémult,

és nyelvük az ínyükhöz tapadt.

verse #11

Mert amely fül hallott, boldognak mondott engem,

és amely szem látott, bizonyságot tett felőlem.

verse #12

Mert megmentettem a segítségért kiáltó szegényt

és az árvát, akinek nem volt támasza.

verse #13

A veszni induló áldása rám szállt,

az özvegyek szívét megörvendeztettem.

verse #14

Igazságot öltöttem magamra,

és az is magára öltött engem.

Jogosság volt palástom és süvegem.

verse #15

Szeme voltam a vaknak

és lába a sántának.

verse #16

Atyja voltam a szűkölködőnek,

és az ismeretlen ember ügyét is megfontoltam.

verse #17

Kitördeltem az álnok fogait,

és kiütöttem fogai közül a prédát.

verse #18

Ezért azt gondoltam: fészkemben halok meg,

és megsokasodnak napjaim, mint a homok.

verse #19

Gyökerem a vízig nyúlik,

és ágamon ül meg a harmat.

verse #20

Dicsőségem velem együtt újul meg,

és íjam is megifjodik kezemben.

verse #21

Hallgattak és figyeltek rám,

és elnémultak a tanácsomra.

verse #22

Szavaim után nem szóltak többet,

beszédem harmatként hullt rájuk.

verse #23

Úgy vártak rám, mint az esőre,

és szájukat tátották, mint mikor tavaszi záporra vágynak.

verse #24

Rájuk mosolyogtam, ha elcsüggedtek,

és arcom derűjére nem komorodtak el.

verse #25

Szívesen jelöltem ki útjukat, a főhelyen ültem,

és úgy laktam közöttük, mint király a hadseregben,

mint aki bánkódókat vigasztal.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42