Jób könyve

Chapters:

… 14 15 16 17 18 …   ⇤ ← 16 → ⇥

verse #1

Erre Jób így felelt:

verse #2

Már sok ilyen dolgot hallottam.

Nyomorúságos vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

verse #3

Vége lesz már a légből kapott beszédeknek?

Vajon mi ingerelt fel, hogy így válaszolsz?

verse #4

Én is szólhatnék úgy, mint ti,

csak volna lelketek az én lelkem helyén!

Szavakat fonhatnék össze ellenetek;

csóválhatnám miattatok a fejem;

verse #5

szájammal erősíthetnélek titeket,

és ajkaim részvéte enyhítené fájdalmatokat.

verse #6

Ha szólnék is, nem csökkenne a keserűségem;

ha abbahagyom is, nem távozik el tőlem.

verse #7

Most már bizony fáraszt a baj engem.

Elpusztítottad egész házam népét.

verse #8

Megnyomorítottál engem: ez ellenem tanúskodik.

Fölkelt ellenem saját véznaságom is,

szemtől szemben tanúskodik ellenem.

verse #9

Haragja széttépett és üldözött engem.

Fogait csikorgatta ellenem,

ellenségként villogtatja felém tekintetét.

verse #10

Föltátották ellenem szájukat,

gyalázkodva arcul csapdostak,

és összecsődültek ellenem.

verse #11

Isten az álnokoknak adott át

és a gonoszok kezébe ejtett engem.

verse #12

Nyugalmam volt, de szétszaggatott.

Nyakon ragadott és összetört engem,

céltáblává tűzött ki magának.

verse #13

Körülvettek íjászai; felhasítja veséimet,

nem kímél engem; epémet a földre ontja.

verse #14

Rést rés után üt rajtam,

és rám rohan, mint valami harcos.

verse #15

Zsákruhát varrtam bőrömre,

és porba hajtottam fejemet.

verse #16

Arcom kivörösödött a sírástól,

szempilláimra a halál árnyéka szállt,

verse #17

noha nem tapad kezemhez erőszakosság,

és tiszta az imádságom.

verse #18

Ó, föld, ne takard el véremet,

és kiáltásom ne találjon nyughelyet!

verse #19

Még most is van bizonyságom a mennyben,

van tanúm a magasságban!

verse #20

Saját barátaim csúfolnak,

ezért Istenhez sír föl szemem,

verse #21

hogy ő ítélje meg az embernek Istennel

és az emberfiának a felebarátjával való dolgát.

verse #22

Mert a kiszabott esztendők letelnek,

és én útra kelek, és nem térek vissza.

verse #23

Lelkem elalélt,

napjaim elfogynak,

a sír vár reám.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42