Jób könyve

chapter 24


Chapters:


verse #1

Ha nincsenek eltitkolt idők a Mindenhatónál,

miért nem látják meg az őt ismerők ítéletének napjait?


verse #2

Odébb tolják a határokat,

a nyájat elrabolják és legeltetik.


verse #3

Az árvák szamarát elhajtják,

és az özvegyek ökrét zálogba veszik.


verse #4

Lelökik az útról a szegényeket,

és a föld nyomorultjainak mind lapulniuk kell.


verse #5

Mint a vadszamarak a sivatagban, úgy mennek ki,

hogy munkájukkal élelmet keressenek;

a puszta ad kenyeret fiaik számára.


verse #6

A mezőn másoknak gyűjtik a takarmányt,

és a gonosznak szedik a szőlőt.


verse #7

Mezítelenül hálnak, ruha nélkül,

még a hidegben sincs takarójuk.


verse #8

A hegyi zápor áztatja őket,

és hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.


verse #9

Elszakítják az emlőtől az árvát,

és zálogba veszik a szegénytől.


verse #10

Mezítelenül járnak, ruha nélkül,

és éhesen vonszolják a kévét.


verse #11

Mások kerítésein belül ütik az olajat,

és tapossák a borsajtókat, de szomjaznak.


verse #12

A városban haldoklók rimánkodnak,

megsebzettek lelke kiált,

de Isten nem törődik e méltatlansággal.


verse #13

Egyesek pártot ütöttek a világosság ellen,

nem is ismerik útjait,

és nem maradnak meg ösvényein.


verse #14

Napkeltekor fölkel a gyilkos,

hogy megölje a szegényt és a szűkölködőt,

éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.


verse #15

A parázna szeme az alkonyatot lesi,

és azt mondja: „Szem ne lásson engem!”;

és arcára leplet borít.


verse #16

Sötétben törnek be a házakba;

nappal elzárkóznak,

nem is ismerik a világosságot.


verse #17

Sőt a reggel olyan nekik, mint a halál árnyéka,

mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.


verse #18

Könnyen siklanak tova a víz színén,

birtokuk átkozott lesz a földön;

nem térnek rá a szőlőkbe vivő útra.


verse #19

Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét;

a Seol pedig azokat, akik vétkeztek.


verse #20

Az anyaméh is elfelejti,

férgeknek lesz csemegéje,

nem emlékeznek rá többé,

és az álnokság kitörik, mint a fa.


verse #21

Mert bántalmazta a meddőt, aki nem szült,

és az özveggyel nem tett jót.


verse #22

De Isten hosszabbítja meg erejével a hatalmas életét;

és bár felkel az, már nem bízhat életében.


verse #23

Biztonságot ad neki és támaszt,

de szeme figyeli útjait.


verse #24

Magasra emelkednek, de egy kis idő, és már nincsenek!

Alásüllyednek és elenyésznek, mint bárki más;

és levágják őket, mint a búzakalászt.


verse #25

Hát nem így van?

Ki hazudtolhatna meg engem,

és ki tehetné semmivé beszédemet?

Chapters:


Books