Jób könyve

chapter 36


Chapters:


verse #1

Majd így folytatta Elíhú:


verse #2

Várj még egy kicsit, majd felvilágosítalak,

mert van még más mondanivalóm is Istenről.


verse #3

Tudásomat messziről hozom,

hogy igazoljam Alkotómat.


verse #4

Mert az én beszédem bizony nem hazugság,

egy tökéletes tudású áll melletted.


verse #5

Íme, Isten mily hatalmas, és mégsem vet meg senkit.

Hatalmas, és erős szívű.


verse #6

Nem tartja életben a gonoszt,

de a szegénynek igazságot szolgáltat.


verse #7

Nem veszi le szemét az igazról,

sőt a királyok mellé, a trónra ülteti

és örökre fölmagasztalja őket.


verse #8

Ha pedig béklyóba zárják,

és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket,


verse #9

tudtukra adja cselekedetüket

és vétkeiket, hogy fölfuvalkodtak.


verse #10

Megnyitja fülüket a feddés előtt,

és megparancsolja, hogy térjenek meg vétkeikből.


verse #11

Ha hallgatnak rá, és szolgálnak neki,

napjaikat jól töltik,

és éveiket gyönyörűségben.


verse #12

Ha azonban nem hallgatnak rá,

fegyver üti át őket,

és tudatlanságuk miatt múlnak ki.


verse #13

Az álnok szívűek haragot táplálnak,

és nem kiáltanak Istenhez, amikor megkötözi őket.


verse #14

Már fiatalon elhal a lelkük,

és életük a paráznákéhoz hasonlít.


verse #15

A nyomorultat a nyomorúság által szabadítja meg,

és a szorongattatás által nyitja meg a fülét.


verse #16

Téged is kivezetne az ínség torkából

tágas mezőre, ahol nincs szorultság,

és asztalod zsíros étkekkel lenne rakva.


verse #17

De ha gonosz ítélettel vagy tele,

akkor jogosan ér utol az ítélet.


verse #18

Csak a harag ne ragadjon téged indulatra,

és ne vezessen félre a nagy váltságdíj.


verse #19

Rendben találja-e segélykiáltásodat

és minden erőfeszítésedet?


verse #20

Ne kívánd azt az éjszakát,

amely népeket mozdít ki helyükből.


verse #21

Vigyázz! Ne pártolj a bűnhöz,

ne válaszd azt a nyomorúság helyett.


verse #22

Íme, mily fenséges Isten az ő erejében.

Ki az, aki úgy tanítana, mint ő?


verse #23

Kicsoda írhatja elő az útjait,

és ki mondhatja neki: Igazságtalanságot cselekedtél?


verse #24

Legyen rá gondod, hogy magasztald tetteit,

amelyekről énekelnek az emberek!


verse #25

Minden ember őt szemléli,

de mivel halandó, csak távolról látja.


verse #26

Íme, Isten fenséges, de mi nem ismerhetjük őt!

Éveinek száma sem nyomozható ki.


verse #27

Ha fölszívja a vízcseppeket,

a felhőből eső csepereg,


verse #28

amelyet a fellegek árasztanak

és hullatnak le az emberek sokaságára.


verse #29

Értheti-e valaki,

miért oszlik szét a felhő,

miért zúg annak sátra?


verse #30

Íme, szétterjeszti maga körül világosságát,

de a tenger mélységeit befedi.


verse #31

Mert ezek által ítéli a népeket,

de eledelt is ad bőségesen.


verse #32

Kezét villámlás tölti be,

és kirendeli azt lázadói ellen.


verse #33

Hírt ad felőle a mennydörgés,

mint a jószág a közeledő viharról.


verse #34

Bizony, megremeg a szívem,

majd kiugrik a helyéből.

Chapters:


Books