Jób könyve

Chapters:

… 7 8 9 10 11 …   ⇤ ← 9 → ⇥

verse #1

Jób így válaszolt:

verse #2

Igaz, jól tudom, hogy így van;
hogyan is lehetne igaza a halandó embernek Isten előtt?

verse #3

Ha perelni akarna vele,
ezer kérdés közül egyre sem felelhetne meg neki.

verse #4

Bölcs szívű és hatalmas erejű:
ki szegülhetne ellene úgy, hogy épségben maradna?

verse #5

Hegyeket mozdít el, és észre sem veszik,
hogy ő fordítja meg őket haragjában.

verse #6

Kirázza helyéből a földet úgy,
hogy oszlopai megrendülnek.

verse #7

Szól a napnak, és az nem kel föl,
és lepecsételi a csillagokat.

verse #8

Egymaga feszítette ki az eget,
és a tenger hullámain tapos.

verse #9

Ő alkotta a Göncölszekeret, a Kaszáscsillagot,
a Fiastyúkot és Dél rejtett csillagzatait.

verse #10

Nagy és kikutathatatlan dolgokat cselekszik,
és megszámlálhatatlan csodát visz végbe.

verse #11

Íme, elvonul mellettem, de nem látom;
átmegy előttem, de nem veszem észre.

verse #12

Íme, ha elragad valamit, ki akadályozza meg?
Ki mondhatja neki: Mit cselekszel?

verse #13

Isten nem fordítja el a haragját,
meghajolnak előtte ráháb cinkosai is.

verse #14

Hát én hogyan felelhetnék meg neki,
hogyan találnék szavakat vele szemben?

verse #15

Ha igazam volna, akkor sem tudnék mit felelni;
kegyelemért könyörögnék ítélőbírámhoz.

verse #16

Ha segítségül hívnám, és felelne is nekem,
akkor sem hinném, hogy szavam fülébe jutott.

verse #17

Mert forgószélben rohan rám,
és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

verse #18

Lélegzetet sem hagy vennem,
hanem keserűséggel lakat jól.

verse #19

Ha erőpróbára kerülne sor? Íme, itt van.
És ha törvénykezésre? Ki idézhetné be?

verse #20

Ha igaznak tartanám magamat, szám ítélne el engem;
ha ártatlannak: bűnössé tenne engem.

verse #21

Ártatlan vagyok,
nem törődöm lelkemmel, utálom az életemet.

verse #22

Mindegy! Azért hát azt mondom:
elveszít ő ártatlant és gonoszt egyaránt!

verse #23

Ha ostorával hirtelen megöl,
neveti az ártatlanok kétségbeesését.

verse #24

Ha gonosz kezébe jut az ország,
elfedi a bírák arcát.
Kitől van ez, ha nem tőle?

verse #25

Napjaim gyorsabbak a kengyelfutónál:
elszaladnak, nem látnak semmi jót.

verse #26

Elsuhannak, mint a nádcsónakok,
vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.

verse #27

Ha azt mondom, nosza, elfelejtem panaszomat,
és mosolyra derítem arcomat,

verse #28

borzongok sok fájdalmamtól.
Tudom, hogy nem találsz ártatlannak engem.

verse #29

Ha rossz ember vagyok,
minek fárasszam magam hiába?

verse #30

Ha hóban mosakodnék is meg,
vagy szappannal mosnám meg kezem,

verse #31

akkor is a posványba mártanál,
még ruháimat is utálnám.

verse #32

Mert ő nem ember, mint én, akinek
így felelhetnék:
szálljunk perbe egymással!

verse #33

Nincs is köztünk döntőbíró,
aki mindkettőnkre ráhelyezhetné kezét.

verse #34

Ha levenné rólam vesszejét,
és rettentésével nem ijesztene engem,

verse #35

akkor szólnék, és nem félnék tőle.
De magamtól erre nem vagyok kész!

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42