Jób könyve

Chapters:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 4 → ⇥

verse #1

Megszólalt erre a témáni Elifáz, és ezt mondta:

verse #2

Zokon veszed-e, ha szólni próbálok hozzád?
De hát ki bírná itt türtőztetni magát a beszédben?

verse #3

Íme, sokakat oktattál,
és a megfáradt kezeket megerősítetted.

verse #4

A tántorgót talpra állította a beszéded,
és a remegő térdeket megerősítetted.

verse #5

Most, hogy rád került a sor, zokon veszed?
Ha téged ért a baj, megrettensz?!

verse #6

Nem ad bizodalmat istenfélelmed,
sem reménységet utaid becsületessége?

verse #7

Emlékezzél hát, elveszett-e valaki is ártatlanul,
és tönkrement-e valahol is az igaz?

verse #8

Ahogyan én láttam, akik hamisságot szántanak,
és gonoszságot vetnek, azt is aratnak.

verse #9

Isten leheletétől elpusztulnak,
haragja szelétől elvesznek.

verse #10

Az oroszlán ordíthat, a nőstény oroszlán üvölthet,
de majd az oroszlánkölykök fogai is kitörnek!

verse #11

Az agg oroszlán elpusztul, ha nincs martaléka,
a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

verse #12

Egy szó lopódzott hozzám,
de csak valami nesz ütötte meg abból a fülemet,

verse #13

éjjeli látomásokon való töprengések között,
amikor mély álom fogja el az embereket.

verse #14

Félelem szállt rám és rettegés,
reszketett minden csontom.

verse #15

Szellem suhant el előttem,
és testemen a szőr felborzolódott.

verse #16

Megállt, de nem ismertem föl;
egy alak volt a szemem előtt,
csend volt, majd egy szót hallottam:

verse #17

Vajon igaz-e Isten előtt a halandó?
Teremtője előtt tiszta-e az ember?

verse #18

Íme, szolgáiban sem bízhat,
és angyalaiban is talál hibát.

verse #19

Hát még azokban, akik agyagházakban laknak,
amelyeknek porban van az alapjuk,
és könnyebben szétnyomhatók a molynál.

verse #20

Reggeltől estig széttörnek,
és anélkül, hogy észrevennék, örökre elvesznek.

verse #21

Ha kiszakítják sátruk cövekét,
nem halnak-e meg, mégpedig bölcsesség nélkül?

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42