Jób könyve

chapter 4


Chapters:


verse #1

Megszólalt erre a témáni Elifáz, és ezt mondta:


verse #2

Zokon veszed-e, ha szólni próbálok hozzád?

De hát ki bírná itt türtőztetni magát a beszédben?


verse #3

Íme, sokakat oktattál,

és a megfáradt kezeket megerősítetted.


verse #4

A tántorgót talpra állította a beszéded,

és a remegő térdeket megerősítetted.


verse #5

Most, hogy rád került a sor, zokon veszed?

Ha téged ért a baj, megrettensz?!


verse #6

Nem ad bizodalmat istenfélelmed,

sem reménységet utaid becsületessége?


verse #7

Emlékezzél hát, elveszett-e valaki is ártatlanul,

és tönkrement-e valahol is az igaz?


verse #8

Ahogyan én láttam, akik hamisságot szántanak,

és gonoszságot vetnek, azt is aratnak.


verse #9

Isten leheletétől elpusztulnak,

haragja szelétől elvesznek.


verse #10

Az oroszlán ordíthat, a nőstény oroszlán üvölthet,

de majd az oroszlánkölykök fogai is kitörnek!


verse #11

Az agg oroszlán elpusztul, ha nincs martaléka,

a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.


verse #12

Egy szó lopódzott hozzám,

de csak valami nesz ütötte meg abból a fülemet,


verse #13

éjjeli látomásokon való töprengések között,

amikor mély álom fogja el az embereket.


verse #14

Félelem szállt rám és rettegés,

reszketett minden csontom.


verse #15

Szellem suhant el előttem,

és testemen a szőr felborzolódott.


verse #16

Megállt, de nem ismertem föl;

egy alak volt a szemem előtt,

csend volt, majd egy szót hallottam:


verse #17

Vajon igaz-e Isten előtt a halandó?

Teremtője előtt tiszta-e az ember?


verse #18

Íme, szolgáiban sem bízhat,

és angyalaiban is talál hibát.


verse #19

Hát még azokban, akik agyagházakban laknak,

amelyeknek porban van az alapjuk,

és könnyebben szétnyomhatók a molynál.


verse #20

Reggeltől estig széttörnek,

és anélkül, hogy észrevennék, örökre elvesznek.


verse #21

Ha kiszakítják sátruk cövekét,

nem halnak-e meg, mégpedig bölcsesség nélkül?

Chapters:


Books