Jób könyve
4. fejezet
1. vers
Megszólalt erre a témáni Elifáz, és ezt mondta:
2. vers
Zokon veszed-e, ha szólni próbálok hozzád?
De hát ki bírná itt türtőztetni magát a beszédben?
3. vers
Íme, sokakat oktattál,
és a megfáradt kezeket megerősítetted.
4. vers
A tántorgót talpra állította a beszéded,
és a remegő térdeket megerősítetted.
5. vers
Most, hogy rád került a sor, zokon veszed?
Ha téged ért a baj, megrettensz?!
6. vers
Nem ad bizodalmat istenfélelmed,
sem reménységet utaid becsületessége?
7. vers
Emlékezzél hát, elveszett-e valaki is ártatlanul,
és tönkrement-e valahol is az igaz?
8. vers
Ahogyan én láttam, akik hamisságot szántanak,
és gonoszságot vetnek, azt is aratnak.
9. vers
Isten leheletétől elpusztulnak,
haragja szelétől elvesznek.
10. vers
Az oroszlán ordíthat, a nőstény oroszlán üvölthet,
de majd az oroszlánkölykök fogai is kitörnek!
11. vers
Az agg oroszlán elpusztul, ha nincs martaléka,
a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12. vers
Egy szó lopódzott hozzám,
de csak valami nesz ütötte meg abból a fülemet,
13. vers
éjjeli látomásokon való töprengések között,
amikor mély álom fogja el az embereket.
14. vers
Félelem szállt rám és rettegés,
reszketett minden csontom.
15. vers
Szellem suhant el előttem,
és testemen a szőr felborzolódott.
16. vers
Megállt, de nem ismertem föl;
egy alak volt a szemem előtt,
csend volt, majd egy szót hallottam:
17. vers
Vajon igaz-e Isten előtt a halandó?
Teremtője előtt tiszta-e az ember?
18. vers
Íme, szolgáiban sem bízhat,
és angyalaiban is talál hibát.
19. vers
Hát még azokban, akik agyagházakban laknak,
amelyeknek porban van az alapjuk,
és könnyebben szétnyomhatók a molynál.
20. vers
Reggeltől estig széttörnek,
és anélkül, hogy észrevennék, örökre elvesznek.
21. vers
Ha kiszakítják sátruk cövekét,
nem halnak-e meg, mégpedig bölcsesség nélkül?
Könyvek
