Jób könyve
13. fejezet
1. vers
Íme, mindezeket saját szememmel láttam,
fülemmel hallottam és megértettem.
2. vers
Amit ti tudtok, azt én is tudom,
nem vagyok alábbvaló nálatok.
3. vers
Én azonban a Mindenhatóval akarok beszélni,
Isten előtt kívánom védeni ügyemet.
4. vers
Mert ti hazugságok kiötlői vagytok,
és haszontalan orvosok mindnyájan.
5. vers
Bárcsak mélyen hallgatnátok,
akkor bölcsek maradnátok.
6. vers
Halljátok meg védekezésemet,
és figyeljétek ajkam érvelését.
7. vers
Isten kedvéért beszéltek hamisan,
és őérette szóltok hazugságot?
8. vers
Őt pártfogoljátok,
vagy Istenért szálltok perbe?
9. vers
Jó lenne, ha alaposan átvizsgálna benneteket;
hát becsaphatjátok-e őt, ahogy becsapható az ember?
10. vers
Keményen megbüntet,
ha titokban személyválogatók vagytok.
11. vers
Fensége nem rettent meg titeket,
nem száll rátok a tőle való félelem?
12. vers
Emlékezéseitek hamuba írt példabeszédek,
védőbástyáitok sárvárak.
13. vers
Hallgassatok, hadd szóljak én is,
akármi történjék is velem.
14. vers
Miért szaggatnám fogaimmal testemet,
és miért szorítanám markomba lelkemet?
15. vers
Íme, megöl engem! Nem is reménykedem.
Csak utaimat akarom védeni előtte!
16. vers
Már az is segítség nekem,
hogy képmutató nem juthat elébe.
17. vers
Hallgassátok meg hát figyelmesen beszédemet,
vegyétek fületekbe mondásomat!
18. vers
Íme, előterjesztem ügyemet,
tudom, hogy nekem lesz igazam.
19. vers
Ki az, aki perbe száll velem?
Akkor elhallgatok és kimúlok.
20. vers
Csak két dolgot ne tégy velem,
akkor nem rejtőzöm el színed elől.
21. vers
Vedd le rólam a kezedet,
és ne rémítsen rettentésed.
22. vers
Azután szólj, és én felelek,
vagy én szólok, és te válaszolj.
23. vers
Mennyi bűnöm és vétkem van?
Ismertesd meg velem gonoszságomat és vétkeimet!
24. vers
Miért rejted el arcodat,
és tartasz engem ellenségnek?
25. vers
Szélsodorta falevelet rémítgetsz,
és elszáradt szalmaszálat üldözöl,
26. vers
hogy ilyen sok keserűséget szabtál ki rám,
és ifjúságom vétkét adod örökségül nekem.
27. vers
Béklyóba zárod a lábamat,
szemmel tartod minden utamat,
még lábam nyomát is megjelölöd.
28. vers
Elmállok, mint a korhadt fa,
mint ruha, amelyet moly emészt.
Könyvek
