Jób könyve
15. fejezet
1. vers
Erre így felelt a témáni Elifáz:
2. vers
Vajon a bölcs felelhet-e légből kapott tudománnyal,
és megtöltheti-e hasát keleti széllel?
3. vers
Érvelhet-e olyan beszéddel, amely nem használ,
és olyan szavakkal, amelyek semmit sem érnek?
4. vers
Te már Isten félelmét is semmibe veszed,
és kisebbíted az Isten előtti áhítatot!
5. vers
Mert gonoszságod oktatja erre a szádat,
és a csalárdak nyelvét választottad.
6. vers
A te szád kárhoztat téged, nem én,
és a te ajkaid vallanak ellened.
7. vers
Talán te születtél embernek elsőként?
Előbb jöttél világra, mint a halmok?
8. vers
Isten tanácsában hallgatóztál,
és magadhoz ragadtad a bölcsességet?
9. vers
Mit tudsz te, amit mi nem tudunk,
és mi olyanhoz értesz, ami nálunk nincs meg?
10. vers
Ősz és agg is van közöttünk, idősebb apádnál.
11. vers
Csekélység neked Isten vigasztalása,
hozzád szóló szelíd beszéde?
12. vers
Hogyan ragadhatott így el a szíved,
és miért villog a szemed,
13. vers
ahogy Isten ellen fordítod haragod,
és ilyen szavakat ejtesz ki a szádon?
14. vers
Miképpen lehetne tiszta a halandó,
és hogyan lehetne igaz az asszonytól született?
15. vers
Íme, még szentjeiben sem bízhat,
még az egek sem tiszták a szemében.
16. vers
Mennyivel kevésbé az utálatos
és romlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet!
17. vers
Hallgass rám, elmondom neked!
Úgy mondom el, ahogy láttam,
18. vers
amit a bölcsek hirdettek,
és nem titkolták el, ami az atyáktól való.
19. vers
Egyedül ők kapták ezt a földet,
és idegen nem járt közöttük.
20. vers
Az istentelen gyötrődik egész életében,
és az erőszakoskodó évei meg vannak számlálva.
21. vers
Rémítő hangok vannak fülében,
békesség idején tör rá a pusztító.
22. vers
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből,
mert kard hegye leselkedik rá.
23. vers
Kenyér után futkos, hogy hol találna.
Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24. vers
Nyomorúság és rettegés ijeszti;
és leveri őt, mint egy rohamra induló király.
25. vers
Mert Isten ellen nyújtotta ki a kezét,
és erősködött a Mindenhatóval szemben.
26. vers
Nekifeszült nyakkal rohant ellene,
vastag, domború pajzsai alatt.
27. vers
Mivel zsír fedi be az arcát,
és háj rakódott a tomporára,
28. vers
lerombolt városokban telepedett le,
lakatlan házakban, amelyek dűlőfélben vannak.
29. vers
Nem gazdagodik meg,
vagyona sem marad meg,
jószága nem lepi el a földet.
30. vers
Nem menekül meg a sötétségtől,
hajtásait láng perzseli,
és Isten szájának leheletétől pusztul el.
31. vers
Ne higgyen a hiábavalóságnak,
mert magát csapja be,
hisz hiábavalóság lesz a jutalma.
32. vers
Ideje előtt bevégződik élete,
és hajtása sem virágzik ki.*
33. vers
Lehullatja az éretlen szemeket, mint a szőlővessző,
és elhányja virágát, mint az olajfa.
34. vers
Mert a képmutatók háza népe meddő,
és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat.
35. vers
Bajt fogannak, álnokságot szülnek,
és méhük csalárdságot érlel.
Könyvek
