Jób könyve
3. fejezet
1. vers
Ezután megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.
3. vers
Vesszen el az a nap, amelyen születtem,
és az az éjszaka, amelyen azt mondták, fiú fogantatott.
4. vers
Legyen sötét az a nap,
ne törődjék azzal Isten ott fent,
fényesség se ragyogjon azon.
5. vers
Tartsa fogva azt a sötétség és a halál árnyéka;
a felhő lakozzék rajta,
nappali sötétség tegye rettenetessé.
6. vers
Sűrű sötétség borítsa be azt az éjt!
Ne sorolják azt az év napjaihoz,
ne számlálják a hónapokhoz.
7. vers
Legyen meddő az az éjszaka,
ne legyen akkor örvendezés.
8. vers
Átkozzák meg azt azok, akik a nappalt átkozzák,
akik bátrak felingerelni a leviátánt.
9. vers
Sötétüljenek el estéjének csillagai.
Hiába várja a világosságot,
és ne lássa a hajnalpírt!
10. vers
Mert nem zárta be anyám méhének ajtaját,
és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot.
11. vers
Miért is nem haltam meg születésemkor;
miért nem múltam ki, mihelyt kijöttem az anyaméhből?
12. vers
Miért vettek föl engem térdre
és emlőkre, hogy szopjak?
13. vers
Most feküdhetnék, és nyugalmam volna,
aludnék, és akkor nyugton pihenhetnék
14. vers
a föld királyaival és tanácsosaival,
akik kőhalmokat építettek maguknak,
15. vers
vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk van,
akik ezüsttel töltik meg házaikat.
16. vers
Miért nem lettem olyan,
mint az elásott, elvetélt magzat,
mint a világosságot sem látott kisdedek?
17. vers
Ott megszűnik a gonoszok fenyegetése,
és ott megnyugszanak mind, akiknek ellankadt az erejük.
18. vers
A foglyok ott mind nyugalmat lelnek,
nem hallják szorongatóik hangját.
19. vers
Egyenlő ott kicsiny és nagy,
és a szolga szabad az urától.
20. vers
Miért is ad Isten világosságot a nyomorultnak,
és életet a keseredett szívűeknek,
21. vers
akik a halált várják, de nem jön az,
pedig szorgalmasabban keresik, mint az elrejtett kincset,
22. vers
akik nagy örömmel örvendeznek,
vigadnak, amikor megtalálják a koporsót;
23. vers
vagy a férfinak, aki útvesztőbe jutott,
és akit Isten körbekerített?
24. vers
Mert kenyerem gyanánt van sóhajtozásom,
és kiáltásaim ömlenek, mint a habok.
25. vers
Mert amitől nagyon rettegtem, az szakadt rám,
és amitől féltem, az esett meg velem.
26. vers
Nincs békességem, sem nyugtom,
sem pihenésem, mert nyugtalanság jön rám.
Könyvek
