Jób könyve

12. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Erre Jób így felelt:


2. vers

Bizonyára ti magatok vagytok a nép,

és veletek kihal a bölcsesség!


3. vers

Nekem is van annyi eszem, mint nektek,

és nem vagyok alábbvaló nálatok.

Ki ne tudna ilyesféléket?


4. vers

Saját barátaim kikacagnak,

pedig Istenhez kiáltok,

és ő meghallgat engem.

Mégis kikacagják az igazat és az ártatlant!


5. vers

A szerencsétlen megvetendő,

gondolja a jólétben élő;

ez vár azokra, akiknek roskadozik a lábuk.


6. vers

A pusztítók sátrai nyugalomban vannak;

biztonságban élnek, akik ingerlik Istent,

és kezükben hordják istenüket.*


7. vers

Kérdezd csak meg az állatokat, majd megtanítanak,

és az ég madarait, azok is megmondják neked.


8. vers

Vagy beszélj a földdel, majd az is tanít téged,

és a tenger halai is elbeszélik neked.


9. vers

Melyik nem tudja mindezek közül,

hogy az Úr keze tette mindezt?


10. vers

Kezében van minden élőlény élete

és minden egyes ember lelke.


11. vers

Hát nem a fül vizsgálja-e meg a szavakat,

és nem az íny kóstolja-e meg az ételt?


12. vers

Az öregemberek bölcsek-e,

és a hosszú élettel jár-e az értelem?


13. vers

Őnála van a bölcsesség és a hatalom,

övé a tanács és az értelem.


14. vers

Íme, amit ő leront, az nem épül föl.

Ha bezár valakit, az ki nem jut onnan.


15. vers

Ha elrekeszti a vizeket, kiszárad minden;

ha kiereszti, felforgatják a földet.


16. vers

Őnála van az erő és a győzelem;

övé a tévelygő és aki tévelygésbe visz.


17. vers

Tanácsadókat tévútra visz,

és bírákat tesz bolonddá.


18. vers

Királyok bilincseit nyitja meg,

és övet köt a derekukra.


19. vers

A papokat tévútra viszi,

és a hatalmasokat megbuktatja.


20. vers

A megbízhatóktól megvonja a szót,

és a vénektől elveszi az ítélettételt.


21. vers

Szégyent zúdít az előkelőkre,

és a hatalmasok övét meglazítja.


22. vers

Feltárja a sötét és mélységes titkokat,

és a sűrű sötétséget is napvilágra hozza.


23. vers

Nemzeteket tesz naggyá, majd elveszíti őket;

népeket terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.


24. vers

Elveszi a föld népe vezetőinek az eszét,

és úttalan pusztában hagyja bujdosni őket.


25. vers

Fény nélküli sötétben tapogatóznak,

és hagyja, hogy tántorogjanak, mint a részegek.

Fejezetek:


Könyvek