Jób könyve

32. fejezet


Fejezetek:


Elíhú magához ragadja a szót


1. vers

Miután ez a három férfi már nem felelt többet Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát a saját szemében,


2. vers

haragra gerjedt Barakél fia, a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú. Jóbra haragudott, mivel igaznak tartotta magát Istennel szemben.


3. vers

De három barátja ellen is fölgerjedt haragja, mivel nem találták meg a helyes választ, és mégis kárhoztatták Jóbot.


4. vers

Elíhú azonban várt Jóbnak szánt beszédével, mert amazok idősebbek voltak nála.


5. vers

De amikor Elíhú látta, hogy nincs felelet a három férfi szájában, akkor fölgerjedt haragja.


6. vers

Így válaszolt a Búzból való Elíhú, Barakél fia:

Napjaimra nézve én még fiatal vagyok, ti pedig élemedett korúak,

ezért tartózkodtam, és féltem közölni veletek véleményem.


7. vers

Azt gondoltam, hadd beszéljen a kor,

és hadd hirdessen bölcsességet az évek sokasága!


8. vers

Pedig a lélek az az emberben

és a Mindenható lehelete,

ami értelmet ad neki!


9. vers

Nem az idősek a bölcsek,

és nem a vének tudják, mi az igazság.


10. vers

Ezért azt mondom: Hallgass rám,

hadd közöljem én is véleményem!


11. vers

Íme, én végigvártam beszédeteket,

figyeltem, amíg okoskodtatok,

amíg szavakat keresgéltetek.


12. vers

Igen figyeltem rátok, és íme,

Jóbot egyikőtök sem tudta megcáfolni,

egyikőtök sem felelt meg érveire.


13. vers

Ne mondjátok: Megtaláltuk a bölcsességet:

csak Isten győzheti meg őt, és nem ember!


14. vers

Mivel nem hozzám intézte szavait,

így nem a ti beszédeitekkel válaszolok neki.


15. vers

Megzavarodtak, és nem feleltek többé,

kifogyott belőlük a szó.


16. vers

Vártam, de ők nem szóltak,

csak álltak, és nem feleltek többé.


17. vers

Hadd beszéljek én is a magam részéről,

hadd közöljem én is véleményem!


18. vers

Mert tele vagyok szavakkal,

unszol engem a bennem levő lélek.


19. vers

Íme, bensőm olyan, mint az új tömlőbe zárt bor,

csaknem szétszakad.


20. vers

Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak,

fölnyitom ajkamat, és felelek.


21. vers

Nem leszek személyválogató senkivel szemben,

nem hízelgek egy embernek sem.


22. vers

Mert én nem tudok hízelegni;

hamar elszólíthatna engem Alkotóm!

Fejezetek:


Könyvek