Jób könyve
41. fejezet
1. vers
Kifoghatod-e a leviátánt horoggal,
leszoríthatod-e a nyelvét kötéllel?
2. vers
Húzhatsz-e kötelet az orrába,
átfúrhatod-e szigonnyal az állát?
3. vers
Vajon eléd jön-e, hogy könyörögjön neked,
szól-e hozzád szelíd szavakkal?
4. vers
Vajon köt-e veled szövetséget,
hogy örökös szolgádul fogadd?
5. vers
Játszadozhatsz-e vele, mint egy madárral,
megkötözheted-e leánykáid kedvéért?
6. vers
Alkudozhatnak-e rajta a kufárok,
vagy osztozhatnak-e rajta a kalmárok?
7. vers
Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét
vagy szigonnyal a fejét?
8. vers
Tedd rá a kezed, de ne feledd,
hogy a harcot többé nem ismételheted meg.
9. vers
Mert aki ezt reméli, csalódik,
már a puszta látásától is elterül.
10. vers
Nincs olyan merész ember, aki fölverné.
Ki az hát, aki szembeszállna velem?
11. vers
Ki az, aki előbb adott nekem, hogy azt visszafizessem?
Mind enyém, ami az ég alatt van!
12. vers
Nem hallgathatom el testének tagjait,
erejének nagyságát, alakjának szépségét.
13. vers
Ki nyúzhatná le bőrét,
két sor foga közé ki hatolhatna be?
14. vers
Ki nyithatná föl pofájának ajtaját?
Fogai körül rémület lakik!
15. vers
Büszkeségei a pikkelyek,
mintha szoros pecsétek tartanák össze azokat.
16. vers
Egyik szorosan a másikhoz lapul,
levegő se juthat közéjük.
17. vers
Egyik a másikhoz tapad,
egymást tartják, egymástól elszakíthatatlanok.
18. vers
Tüsszentése fényt sugároz,
szemei olyanok, mint a hajnalpír.
19. vers
Szájából lángok jönnek elő,
és tüzes szikrák pattognak ki.
20. vers
Orrlyukaiból füst lövell ki,
mint valami forró fazékból vagy üstből.
21. vers
Lehelete lángra lobbantja a parazsat,
szájából lángot lövell.
22. vers
Nyakszirtjén erő lakik,
félelemmel futnak szét előle.
23. vers
Testének alsó részei is egymáshoz illeszkednek,
szilárdak és mozdíthatatlanok.
24. vers
Szíve kemény, mint a kő,
olyan kemény, mint az alsó malomkő.
25. vers
Hogyha fölemelkedik,
a hősök is remegnek,
ijedtükben megzavarodnak.
26. vers
Ha fegyver éri is, nem áll belé,
legyen bár dárda, kopja vagy nyíl.
27. vers
Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát,
a rezet, mint a korhadt fát.
28. vers
A nyíl vesszeje nem űzi el,
a parittyakövek pozdorjává törnek rajta.
29. vers
Semmibe veszi a buzogányt is,
és kineveti a dárda suhogását.
30. vers
Hasán mintha éles cserepek lennének;
mint szeges borona, úgy hentereg az iszapban.
31. vers
Fortyogóvá teszi a mély vizet, mint a fazékban;
a tengert meg olyanná, mint a kenőcsös edény.
32. vers
Fénylő ösvényt hagy maga után,
azt hinné valaki, hogy megőszült a tenger.
33. vers
Nincs a földön hozzá hasonló,
úgy van teremtve, hogy ne rettegjen.
34. vers
Szembenéz minden hatalmassal,
ő a király minden ragadozó felett.
Könyvek
