Jób könyve
20. fejezet
1. vers
Erre így felelt a naamái Cófár:
2. vers
Gondolataim feleletre kényszerítenek,
mert nagy a felháborodottság bennem.
3. vers
Hallom a megszégyenítő dorgálást,
de értelmes lelkem megfelel majd értem.
4. vers
Tudod-e azt, hogy eleitől fogva,
az embernek e földre helyezése óta
5. vers
az istentelenek vigassága rövid ideig tart,
és az elvetemültek öröme egy röpke pillanat?
6. vers
Ha szinte az égig érne is büszkesége,
és a fellegeket érné a feje,
7. vers
úgy vész el örökre, mint saját ganéja,
és akik látták, azt kérdik: Hol van?
8. vers
Elrepül, mint az álom, és nem találják.
Eltűnik, mint az éjjeli látomás.
9. vers
A szem, amely ráragyogott, nem látja többé,
és lakóhelye sem törődik vele.
10. vers
Fiai a szegény kedvében járnak,
és keze visszaadja a vagyonát.
11. vers
Ha csontja tele volt is ifjúi erővel,
az vele együtt roskad a porba.
12. vers
Ha édes szájában a gonoszság,
és elrejti azt nyelve alá,
13. vers
sajnál megválni tőle,
inkább ínye között tartogatja,
14. vers
akkor étke elváltozik gyomrában,
vipera mérgévé lesz bensőjében.
15. vers
Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt,
hasából is kihajtja azt Isten.
16. vers
Vipera mérgét szívta,
és áspiskígyó fullánkja öli meg őt,
17. vers
hogy ne lássa a folyóvizeket,
a tejjel és mézzel folyó patakokat.
18. vers
Amit másoktól szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti le;
éppígy kereskedéssel szerzett vagyonának sem örülhet.
19. vers
Mert kihasználta és cserben hagyta a szegényeket;
házat rabolt, de nem építi tovább.
20. vers
Mivel gyomra nem tudott betelni semmivel,
nem mentheti meg értékeit.*
21. vers
Falánksága miatt semmi sem maradt meg,
ezért nem lesz tartós jóléte.
22. vers
Mikor teljes a bősége, akkor lát szükséget,
és mindenféle nyomorúság támad rá.
23. vers
Amikor meg akarja tölteni hasát,
rábocsátja haragja tüzét, />
és azt önti rá étele gyanánt.
24. vers
Amikor vasfegyver elől fut,
ércből készült íj lövi át.
25. vers
Kihúzza a nyilat, és az kijön a hátából,
kivillan az epéjéből; rémület tölti el.
26. vers
Teljes sötétség veszi körül rejtett vagyonát,
föl nem szított tűz emészti meg;
elpusztul az is, ami sátrában megmaradt.
27. vers
Megjelenti álnokságát a menny,
és ellene támad a föld.
28. vers
Házának jövedelme eltűnik,
szétfolyik az Úr haragjának napján.
29. vers
Ez a gonosz ember fizetsége Istentől,
és ez beszédének öröksége a Mindenhatótól.
Könyvek
