Jób könyve
42. fejezet
Jób vallástétele. Isten újra megáldja Jóbot
1. vers
Jób ekkor így felelt az Úrnak:
2. vers
Tudom, hogy te mindent megtehetsz,
és senki sem téríthet el attól, amit elgondoltál.
3. vers
Ki az, aki tudatlanságból elhomályosítja az örök rendet?
Megvallom hát, hogy nem értettem;
csodás dolgok ezek nekem, nem tudom fölfogni.
4. vers
Hallgass hát, kérlek, hadd beszéljek.
Én kérdezlek, te pedig taníts engem!*
5. vers
Eddig csak hallomásból tudtam felőled,
de most saját szememmel látlak téged.
6. vers
Ezért hibáztatom magam,
és megbánom bűneimet porban és hamuban!
7. vers
Miután az Úr mindezt elmondta Jóbnak, így szólt a témáni Elifázhoz: Haragom fölgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok rólam olyan igaz módon, mint Jób, az én szolgám.
8. vers
Most tehát vegyetek hét bikát és hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be magatokért égőáldozatot. Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék értetek. Mert csak rá való tekintettel nem büntetlek meg benneteket, amiért nem szóltatok felőlem olyan igaz módon, mint Jób, az én szolgám.
9. vers
Akkor elment a Témánból való Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár, és úgy cselekedtek, ahogy az Úr mondta nekik; és az Úr kegyelmesen tekintett Jóbra.
10. vers
Azután Isten eltávolította Jóbról a csapást, miután imádkozott a barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt.
11. vers
És elment hozzá minden férfi- és nőrokona és minden régi ismerőse, és együtt ettek vele a házában. Sajnálkoztak fölötte, és vigasztalták őt a sok nyomorúság miatt, amelyet az Úr bocsátott rá; és mindenki adott neki egy-egy pénzt és egy-egy aranyfüggőt.
12. vers
Az Úr pedig jobban megáldotta Jób életének a végét, mint a kezdetét, mert lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga ökre és ezer szamara.
13. vers
Lett még hét fia és három leánya is.
14. vers
Az elsőnek a neve Jemimá, a másodiké Keciá, a harmadiké Keren-Happúk volt.
15. vers
Nem lehetett olyan szép leányokat találni abban az egész tartományban, mint amilyenek Jób leányai voltak. Apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreik között.
16. vers
Jób pedig még száznegyven esztendeig élt ezután, és meglátta fiait és unokáit negyedíziglen.
17. vers
És öregen halt meg Jób, az élettel betelve.
Könyvek
