Jób könyve
30. fejezet
1. vers
Most pedig nevetnek rajtam,
akik fiatalabbak nálam,
akiknek apját juhászkutyáim közé sem számoltam volna.
2. vers
Mit ért volna nekem kezük ereje?
Hiszen elvesztették életerejüket!
3. vers
A szükség és éhség miatt testük összeaszott,
a kopár földet rágják sötét, sivatagos pusztaságban.*
4. vers
Keserűfüvet tépnek a bokrok mellett,
és rekettyegyökér a kenyerük.
5. vers
Elűzik őket az emberek közül,
úgy ordítanak rájuk, mint a tolvajokra.
6. vers
Félelmetes völgyekben kell lakniuk,
sziklák közt, a föld hasadékaiban.
7. vers
A bokrok között ordítanak,
a gaz körül gyülekeznek.
8. vers
Esztelenek, sőt becstelenek is,
akiket kivertek az országból.
9. vers
Ezeknek most gúnydal
és szóbeszéd tárgyává lettem!
10. vers
Utálkozva messze távolodnak tőlem,
és nem átallnak arcomba köpni.
11. vers
Mivel Isten meglazította íjam húrját,
és megalázott engem,
ők is eldobták a kantárt.
12. vers
Jobb felől csőcselék támad ellenem,
lábamnak gáncsot vetnek,
mint rombolók törnek felém.*
13. vers
Ösvényemet tönkreteszik,
hogy romlásomat siettessék,
nincs ellenük segítség.*
14. vers
Mint valami széles résen,
úgy rontanak rám,
viharként hömpölyögnek előre.
15. vers
Rémségek fordulnak ellenem,
viharként söprik el tisztességemet,
boldogságom eltűnt, mint a felhő.
16. vers
Most immár fogyatkozik a lelkem,
a nyomorúság napjai tartanak fogva.
17. vers
Éjszaka nyilallás van a csontjaimban,
és nem csillapodnak kínjaim.
18. vers
Egy nagy erő ruházatom megragadta,
körülfogott, mint köntösöm gallérja.
19. vers
Sárba vetett engem,
hasonlóvá lettem a porhoz és a hamuhoz.
20. vers
Kiáltok hozzád, de nem felelsz;
megállok előtted, és csak nézel rám.
21. vers
Kegyetlenné váltál irántam,
kezed erejével harcolsz ellenem.
22. vers
Fölemelsz, szélnek eresztesz
és széttépsz a viharban.
23. vers
Hiszen tudtam, hogy halálba viszel engem,
abba a házba, ahol minden élő gyülekezik.
24. vers
De a roskadozó ne nyújtsa-e ki kezét? />
Vagy ha veszélyben van, ne kiáltson-e segítségért?
25. vers
Hát nem sírtam-e azon, akinek nehéz napjai voltak;
nem volt-e szomorú a lelkem a szűkölködő miatt?
26. vers
Bizony, jót reméltem, és rossz következett,
világosságot vártam, és jött a homály.
27. vers
Forr a bensőm, és nem nyugszik,
megrohantak engem a nyomorúság napjai.
28. vers
Megsötétedve járok, de nem a nap hősége miatt;
fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezetben.
29. vers
A sakálok testvére lettem
és a struccmadarak társa.
30. vers
Bőröm feketén hámlik le rólam,
csontom a láz miatt ég.
31. vers
Citerám hangja gyászosra vált,
sípom pedig a jajgatók hangja lett.
Könyvek
