Jób könyve
capítulo 30
Jób nyomorúságát panaszolja
verso 1
Most pedig nevetnek rajtam,
akik fiatalabbak nálam,
akiknek apját juhászkutyáim közé sem számoltam volna.
verso 2
Mit ért volna nekem kezük ereje?
Hiszen elvesztették életerejüket!
verso 3
A szükség és éhség miatt testük összeaszott,
a kopár földet rágják sötét, sivatagos pusztaságban.*
verso 4
Keserűfüvet tépnek a bokrok mellett,
és rekettyegyökér a kenyerük.
verso 5
Elűzik őket az emberek közül,
úgy ordítanak rájuk, mint a tolvajokra.
verso 6
Félelmetes völgyekben kell lakniuk,
sziklák közt, a föld hasadékaiban.
verso 7
A bokrok között ordítanak,
a gaz körül gyülekeznek.
verso 8
Esztelenek, sőt becstelenek is,
akiket kivertek az országból.
verso 9
Ezeknek most gúnydal
és szóbeszéd tárgyává lettem!
verso 10
Utálkozva messze távolodnak tőlem,
és nem átallnak arcomba köpni.
verso 11
Mivel Isten meglazította íjam húrját,
és megalázott engem,
ők is eldobták a kantárt.
verso 12
Jobb felől csőcselék támad ellenem,
lábamnak gáncsot vetnek,
mint rombolók törnek felém.*
verso 13
Ösvényemet tönkreteszik,
hogy romlásomat siettessék,
nincs ellenük segítség.*
verso 14
Mint valami széles résen,
úgy rontanak rám,
viharként hömpölyögnek előre.
verso 15
Rémségek fordulnak ellenem,
viharként söprik el tisztességemet,
boldogságom eltűnt, mint a felhő.
verso 16
Most immár fogyatkozik a lelkem,
a nyomorúság napjai tartanak fogva.
verso 17
Éjszaka nyilallás van a csontjaimban,
és nem csillapodnak kínjaim.
verso 18
Egy nagy erő ruházatom megragadta,
körülfogott, mint köntösöm gallérja.
verso 19
Sárba vetett engem,
hasonlóvá lettem a porhoz és a hamuhoz.
verso 20
Kiáltok hozzád, de nem felelsz;
megállok előtted, és csak nézel rám.
verso 21
Kegyetlenné váltál irántam,
kezed erejével harcolsz ellenem.
verso 22
Fölemelsz, szélnek eresztesz
és széttépsz a viharban.
verso 23
Hiszen tudtam, hogy halálba viszel engem,
abba a házba, ahol minden élő gyülekezik.
verso 24
De a roskadozó ne nyújtsa-e ki kezét? />
Vagy ha veszélyben van, ne kiáltson-e segítségért?
verso 25
Hát nem sírtam-e azon, akinek nehéz napjai voltak;
nem volt-e szomorú a lelkem a szűkölködő miatt?
verso 26
Bizony, jót reméltem, és rossz következett,
világosságot vártam, és jött a homály.
verso 27
Forr a bensőm, és nem nyugszik,
megrohantak engem a nyomorúság napjai.
verso 28
Megsötétedve járok, de nem a nap hősége miatt;
fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezetben.
verso 29
A sakálok testvére lettem
és a struccmadarak társa.
verso 30
Bőröm feketén hámlik le rólam,
csontom a láz miatt ég.
verso 31
Citerám hangja gyászosra vált,
sípom pedig a jajgatók hangja lett.
Libros
