Jób könyve
capítulo 38
Isten maga áll elő, hogy meggyőzze Jóbot hatalmáról, bölcsességéről és irgalmáról
verso 1
Ekkor így felelt az Úr Jóbnak a forgószélből:
verso 2
Ki akarja elhomályosítani az örök rendet
tudatlan beszédével?
verso 3
Nosza, övezd föl derekadat férfiasan,
én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
verso 4
Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem?
Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
verso 5
Ki határozta meg méreteit, ugyan tudod-e?
Ki feszített ki fölötte mérőzsinórt?
verso 6
Mire alapozták oszlopait,
és ki helyezte el sarokkövét,
verso 7
amikor együtt vigadoztak a hajnalcsillagok,
és ujjongtak az istenfiak?
verso 8
Kicsoda zárta el ajtókkal a tengert,
amikor előtűnt, és kijött a föld gyomrából;
verso 9
amikor felhőbe öltöztettem
és sűrű homállyal takartam be;
verso 10
amikor megszabtam határait,
zárat és ajtókat helyeztem rá,
verso 11
és azt mondtam: „Eddig jöjj, és ne tovább;
ez itt ellenáll kevély habjaidnak!”?
verso 12
Parancsoltál-e a reggelnek, amióta élsz?
Vajon te adtál-e helyet a hajnalnak,
verso 13
hogy belefogóddzék a föld széleibe,
és lerázza róla a gonoszokat?
verso 14
Átváltozik, mint agyag a pecsét alatt,
és úgy áll elő a föld, mint aki felöltözött.
verso 15
Így veszi el a gonoszoktól a világosságot,
és összetöri a fölemelt kart.
verso 16
Eljutottál-e a tenger forrásáig,
bejártad-e a mélység alját?
verso 17
Megnyíltak-e előtted a halál kapui;
a halál árnyékának kapuit láttad-e?
verso 18
Áttekintetted-e a föld szélességét?
Mondd meg mindezt, ha tudod!
verso 19
Melyik út visz oda, ahol a világosság lakik,
és a sötétségnek hol van a helye?
verso 20
Vissza tudod-e vinni határai közé,
ismered-e a házába vezető utat?
verso 21
Tudod te ezt, hiszen akkor születtél;
napjaid száma igen nagy!
verso 22
Eljutottál-e a hó raktárához,
vagy a jégeső raktárát láttad-e?
verso 23
Fenntartottam azt a szükség idejére,
a harc és a háború napjára.
verso 24
Melyik út vezet oda, ahol szétoszlik a világosság,
és honnan terjed szét a keleti szél a földön?
verso 25
Ki hasított nyílást a záporesőnek
és utat a mennydörgő villámnak,
verso 26
hogy lehulljon az ember nélküli földre,
a pusztaságra, ahol senki sincsen;
verso 27
hogy megitasson pusztát, sivatagot,
és hogy zsenge füvet sarjasszon?
verso 28
Van-e atyja az esőnek,
és vajon ki nemzette a harmat cseppjeit?
verso 29
Kinek méhéből jött elő a jég,
és ki szülte az ég daráját,
verso 30
amikor megkeményednek a vizek, úgy, mint egy kő,
és bezárul a mélység színe?
verso 31
Összekötheted-e a Fiastyúk szálait,
vagy a Kaszáscsillag köteleit megoldhatod-e?
verso 32
Az állatöv csillagait előhozhatod-e a maguk idejében,
**/a Göncölszekeret forgathatod-e fiaival együtt?/**
verso 33
Ismered-e az ég törvényeit,
vagy te határozod-e meg uralmát a földön?
verso 34
Fölhat-e hangod a felhőkig,
hogy vizek áradata borítson el téged?
verso 35
Kibocsáthatod-e útjukra a villámokat,
és mondják-e neked, hogy itt vagyunk?
verso 36
Ki helyezett bölcsességet a sötét felhőkbe,
**/és az égi jelenségeknek ki adott értelmet?/**
verso 37
Ki számlálta meg a felhőket bölcsességében,
és ki üríti ki az ég tömlőit,
verso 38
ha megkeményedik a föld, mint a rög,
és összetapadnak a göröngyök?
Libros
