Jób könyve
capítulo 29
Jób visszagondol régi boldogságára
verso 1
Jób azután így folytatta beszédét:
verso 2
Ó, bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban,
mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem!
verso 3
Amikor mécsese világított fejem fölött,
és a sötétben is járni tudtam világánál;
verso 4
mint amilyen javakoromban voltam,
amikor Isten meghitt barátsága borult sátramra!
verso 5
Amikor még velem volt a Mindenható,
és körülöttem voltak gyermekeim.
verso 6
Amikor lábamat édes tejben mostam,
és mellettem a szikla is olajpatakokat ontott.
verso 7
Amikor a városkapuhoz mentem,
és a köztéren elfoglaltam helyem.
verso 8
Ha megláttak az ifjak, félrehúzódtak,
az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak.
verso 9
A fejedelmek abbahagyták a beszédet,
és tenyerüket szájukra tették.
verso 10
A főemberek hangja elnémult,
és nyelvük az ínyükhöz tapadt.
verso 11
Mert amely fül hallott, boldognak mondott engem,
és amely szem látott, bizonyságot tett felőlem.
verso 12
Mert megmentettem a segítségért kiáltó szegényt
és az árvát, akinek nem volt támasza.
verso 13
A veszni induló áldása rám szállt,
az özvegyek szívét megörvendeztettem.
verso 14
Igazságot öltöttem magamra,
és az is magára öltött engem.
Jogosság volt palástom és süvegem.
verso 15
Szeme voltam a vaknak
és lába a sántának.
verso 16
Atyja voltam a szűkölködőnek,
és az ismeretlen ember ügyét is megfontoltam.
verso 17
Kitördeltem az álnok fogait,
és kiütöttem fogai közül a prédát.
verso 18
Ezért azt gondoltam: fészkemben halok meg,
és megsokasodnak napjaim, mint a homok.
verso 19
Gyökerem a vízig nyúlik,
és ágamon ül meg a harmat.
verso 20
Dicsőségem velem együtt újul meg,
és íjam is megifjodik kezemben.
verso 21
Hallgattak és figyeltek rám,
és elnémultak a tanácsomra.
verso 22
Szavaim után nem szóltak többet,
beszédem harmatként hullt rájuk.
verso 23
Úgy vártak rám, mint az esőre,
és szájukat tátották, mint mikor tavaszi záporra vágynak.
verso 24
Rájuk mosolyogtam, ha elcsüggedtek,
és arcom derűjére nem komorodtak el.
verso 25
Szívesen jelöltem ki útjukat, a főhelyen ültem,
és úgy laktam közöttük, mint király a hadseregben,
mint aki bánkódókat vigasztal.
Libros
