Jób könyve
capítulo 31
Jób feddhetetlenségét bizonygatja
verso 1
Szövetségre léptem a szememmel,
hogy ne nézzen a lányokra.
verso 2
És mi a jutalmam Istentől, onnan fentről,
mi az örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
verso 3
Hát nem az istentelennek jár-e a romlás,
és a gonosztevőnek a veszedelem?
verso 4
Hát nem látta útjaimat,
és nem számolta meg lépéseimet?
verso 5
Ha csalárdan jártam,
és lábam álnokságra sietett,
verso 6
igazsága mérlegével mérjen meg engem,
és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok!
verso 7
Ha lépéseim letértek az útról,
és ha szívem a szememet követte,
vagy ha kezemhez szenny tapadt,
verso 8
más egye meg, amit vetettem,
és ami nekem sarjadt,
gyökerestül tépjék ki!
verso 9
Ha szívem asszony után bomlott,
és leselkedtem felebarátom ajtajánál,
verso 10
másnak őröljön feleségem,
és mások hajoljanak őreá!
verso 11
Mert gyalázatosság volna ez,
és bírák elé tartozó bűn.
verso 12
Olyan tűz volna ez, amely a pusztulás helyéig emésztene,
és minden jövedelmemet gyökerestül kiirtaná.*
verso 13
Ha megtagadtam volna szolgám vagy szolgálóleányom igazát,
amikor pert kezdtek ellenem,
verso 14
mitévő lennék, ha fölkelne Isten?
És ha meglátogatna, mit felelnék neki?
verso 15
Nem az alkotta-e őt is, aki engem alkotott anyám méhében;
nem ugyanő formált-e bennünket anyánk ölében?
verso 16
Ha megtagadtam a szegények kívánságát,
és az özvegy szemét epedni engedtem;
verso 17
ha falatomat egymagam ettem meg,
és az árva nem evett abból,
verso 18
aki ifjúságom óta úgy nevelkedett nálam, mint saját apjánál,
és gyermekségétől fogva vezettem;*
verso 19
ha elnéztem, hogy elvész a ruhátlan,
és takaró nélkül van a szegény;
verso 20
ha nem áldott volna engem a dereka,
mert megmelegedett juhaim gyapjával;
verso 21
ha az árva ellen fölemeltem a kezem,
mert láttam, hogy a kapuban engem támogatnak,
verso 22
akkor essék le vállam a lapockámról,
és szakadjon le tőből a karom!
verso 23
Hiszen rettegtem Isten csapásától,
és fensége előtt ilyet nem tehetek.
verso 24
Ha reménységemet aranyba vetettem,
és azt mondtam a színaranynak: „Ó, én bizodalmam!”;
verso 25
ha annak örültem, hogy nagy a gazdagságom,
és hogy sokat szerzett a kezem;
verso 26
ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott,
és a holdat, mikor méltósággal haladt,
verso 27
és szívem titkon elcsábult volna,
és kezemmel csókot hintettem volna felé,
verso 28
ez is bíró elé tartozó bűn volna,
mert megtagadtam volna Istent odafönt!
verso 29
Hát örültem én gyűlölőm nyomorúságán,
és ujjongtam örömömben, hogy baj érte őt?
verso 30
Nem engedtem, hogy szám vétkezzék azzal,
hogy átkot kérek valaki lelkére.
verso 31
Nem mondhatták sátram vendégei:
Van-e, aki nála hússal jól nem lakott?
verso 32
Nem hált utcán a jövevény,
ajtóm az utas előtt nyitva volt.
verso 33
Ha emberi módon eltitkoltam volna vétkem,
keblembe rejtve bűnömet,
verso 34
bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől,
rettegnem kellene a nemzetségek megvetésétől.
Elnémulnék, és az ajtón sem lépnék ki.
verso 35
Ó, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem!
Íme, ez a végszóm: a Mindenható válaszoljon nekem,
és írjon vádiratot ellenem az én vádlóm.
verso 36
Bizony én azt a vállamon hordoznám
és a fejemre tenném koronául!
verso 37
Lépteim számát is megmondanám neki,
mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
verso 38
Ha földem ellenem kiáltott,
és barázdái együtt siránkoztak;
verso 39
ha termését fizetés nélkül ettem,
vagy gazdájának lelkét kioltottam,
verso 40
tövis teremjen búza helyett
és árpa helyett konkoly!
Itt végződnek Jób beszédei.
Libros
