capitolul 31
Szövetségre léptem a szememmel,
hogy ne nézzen a lányokra.
És mi a jutalmam Istentől, onnan fentről,
mi az örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
Hát nem az istentelennek jár-e a romlás,
és a gonosztevőnek a veszedelem?
Hát nem látta útjaimat,
és nem számolta meg lépéseimet?
Ha csalárdan jártam,
és lábam álnokságra sietett,
igazsága mérlegével mérjen meg engem,
és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok!
Ha lépéseim letértek az útról,
és ha szívem a szememet követte,
vagy ha kezemhez szenny tapadt,
más egye meg, amit vetettem,
és ami nekem sarjadt,
gyökerestül tépjék ki!
Ha szívem asszony után bomlott,
és leselkedtem felebarátom ajtajánál,
másnak őröljön feleségem,
és mások hajoljanak őreá!
Mert gyalázatosság volna ez,
és bírák elé tartozó bűn.
Olyan tűz volna ez, amely a pusztulás helyéig emésztene,
és minden jövedelmemet gyökerestül kiirtaná.*
Ha megtagadtam volna szolgám vagy szolgálóleányom igazát,
amikor pert kezdtek ellenem,
mitévő lennék, ha fölkelne Isten?
És ha meglátogatna, mit felelnék neki?
Nem az alkotta-e őt is, aki engem alkotott anyám méhében;
nem ugyanő formált-e bennünket anyánk ölében?
Ha megtagadtam a szegények kívánságát,
és az özvegy szemét epedni engedtem;
ha falatomat egymagam ettem meg,
és az árva nem evett abból,
aki ifjúságom óta úgy nevelkedett nálam, mint saját apjánál,
és gyermekségétől fogva vezettem;*
ha elnéztem, hogy elvész a ruhátlan,
és takaró nélkül van a szegény;
ha nem áldott volna engem a dereka,
mert megmelegedett juhaim gyapjával;
ha az árva ellen fölemeltem a kezem,
mert láttam, hogy a kapuban engem támogatnak,
akkor essék le vállam a lapockámról,
és szakadjon le tőből a karom!
Hiszen rettegtem Isten csapásától,
és fensége előtt ilyet nem tehetek.
Ha reménységemet aranyba vetettem,
és azt mondtam a színaranynak: „Ó, én bizodalmam!”;
ha annak örültem, hogy nagy a gazdagságom,
és hogy sokat szerzett a kezem;
ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott,
és a holdat, mikor méltósággal haladt,
és szívem titkon elcsábult volna,
és kezemmel csókot hintettem volna felé,
ez is bíró elé tartozó bűn volna,
mert megtagadtam volna Istent odafönt!
Hát örültem én gyűlölőm nyomorúságán,
és ujjongtam örömömben, hogy baj érte őt?
Nem engedtem, hogy szám vétkezzék azzal,
hogy átkot kérek valaki lelkére.
Nem mondhatták sátram vendégei:
Van-e, aki nála hússal jól nem lakott?
Nem hált utcán a jövevény,
ajtóm az utas előtt nyitva volt.
Ha emberi módon eltitkoltam volna vétkem,
keblembe rejtve bűnömet,
bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől,
rettegnem kellene a nemzetségek megvetésétől.
Elnémulnék, és az ajtón sem lépnék ki.
Ó, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem!
Íme, ez a végszóm: a Mindenható válaszoljon nekem,
és írjon vádiratot ellenem az én vádlóm.
Bizony én azt a vállamon hordoznám
és a fejemre tenném koronául!
Lépteim számát is megmondanám neki,
mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
Ha földem ellenem kiáltott,
és barázdái együtt siránkoztak;
ha termését fizetés nélkül ettem,
vagy gazdájának lelkét kioltottam,
tövis teremjen búza helyett
és árpa helyett konkoly!
Itt végződnek Jób beszédei.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly