Jób könyve

Capitole:

… 12 13 14 15 16 …   ⇤ ← 14 → ⇥

versetul 1

Az asszonytól született ember élete rövid és vesződséggel teli.

versetul 2

Kinyílik, mint a virág, majd elhervad,

és eltűnik, mint az árnyék, nincs maradása.

versetul 3

Még az ilyenre is felnyitod a szemed,

és engem is törvényed elé állítasz?

versetul 4

Ki hozhat elő tisztát a tisztátalanból? Senki.

versetul 5

Mivel meghatároztad napjait,

ismered hónapjainak számát,

így határt szabtál neki, amelyet nem hághat át.

versetul 6

Vedd le róla tekinteted, hogy nyugalma legyen, ^{/>
és legyen annyi öröme, mint egy béresnek.}

versetul 7

Mert a fának is van reménysége;

ha levágják, ismét kihajt,

és nem fogynak el hajtásai.

versetul 8

Még ha elvénül is a földben a gyökere,

és ha elhal is a porban a csonkja,

versetul 9

a víz nedvességétől kivirágzik,

ágakat hajt, mint a csemete.

versetul 10

De a férfi, ha meghal, elterül,

az ember, ha kimúlik, hová lesz?

versetul 11

Amint a víz elfogy a tóból,

és a patak elapad, majd kiszárad,

versetul 12

úgy az ember is lefekszik, és nem kel föl többet;

az egek elmúltáig sem ébred föl, nem keltik fel álmából.

versetul 13

Bárcsak a Seolban tartanál engem;

addig rejtegetnél, amíg elmúlik haragod.

Kiszabnád időmet, azután megemlékeznél rólam!

versetul 14

Ha meghal az ember, vajon életre kel-e?

Akkor nehéz szolgasorsom egész ideje alatt várnék,

amíg eljönne számomra a változás.

versetul 15

Szólítanál, és én felelnék neked,

kívánkoznál kezed alkotása után.

versetul 16

Akkor bizonnyal lépteimet is számlálgatnád,

de nem tartanád számon vétkeimet.

versetul 17

Gonoszságom lepecsételve, egy zsákban lenne,

és elfedeznéd bűneimet.

versetul 18

Még a hegy is leomlik és pusztul,

ahogy a szikla elmozdul a helyéről.

versetul 19

A köveket is elkoptatja a víz,

a földet pedig elsodorja az ár;

az ember reménységét is így teszed semmivé.

versetul 20

Míg végül is győzelmet aratsz felette, és neki mennie kell.

Elváltoztatod arcát, és úgy bocsátod el.

versetul 21

Ha tisztesség éri is fiait, ő nem tud róla.

Ha megszégyenülnek, nem veszi észre.

versetul 22

Teste csak önmaga fájdalmát érzi,

és a lelke is magáért kesereg.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42