Jób könyve

Capitole:

… 20 21 22 23 24 …   ⇤ ← 22 → ⇥

versetul 1

Erre így felelt a témáni Elifáz:

versetul 2

Hasznára van-e az ember Istennek?

Mert önmagának bizonnyal használ az okos!

versetul 3

Kedvére van-e a Mindenhatónak, ha te igaz vagy?

Van-e nyeresége abból, hogy feddhetetlenül jársz?

versetul 4

Vagy talán istenfélelmedért ró meg téged,

és azért perel veled?

versetul 5

Vajon nem sok-e a gonoszságod,

és nem végtelen-e bűneid száma?

versetul 6

Hiszen ok nélkül zálogot vettél testvéreidtől,

és a szegényeket mezítelenné tetted.

versetul 7

Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni,

és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.

versetul 8

A hatalmaskodóé lett az ország,

és aki nagy tekintélyű, az lakik benne.

versetul 9

Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el,

az árvák karjait eltörted.

versetul 10

Ezért vett körül a veszedelem,

és hirtelen rettegés riasztott meg;

versetul 11

vagy a sötétség, hogy ne láss,

ahogy a vizek árja elborít!

versetul 12

Hát nem olyan magasan van-e Isten, mint a menny?

És lásd, mily magasan fénylenek fent a csillagok!

versetul 13

Te mégis azt kérded: Mit tud az Isten;

ítélkezhet-e a homály mögül?

versetul 14

Sűrű felhők takarják el őt,

és nem lát, az ég peremén járkál.

versetul 15

Követed-e az ősidők ösvényét,

amelyen álnok emberek jártak,

versetul 16

akik idő előtt ragadtattak el,

és alapjukat elmosta az ár?!

versetul 17

Akik azt mondták Istennek: Távozzál el tőlünk;

mit tehet velünk a Mindenható?

versetul 18

Ő mégis megtöltötte házaikat javakkal.

Az istentelenek tanácsa azért távol legyen tőlem!

versetul 19

Látják ezt az igazak, és örülnek miatta,

az ártatlan pedig így csúfolja őket:

versetul 20

Bizony, kigyomlálták ellenségeinket,

és maradékukat tűz emészti meg!

versetul 21

Bízd magadat Istenre, és légy vele békességben,

mert jó származik rád ebből.

versetul 22

Fogadd el szájából az oktatást,

és szívleld meg beszédeit!

versetul 23

Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz,

és az álnokságot messze elűzöd sátradtól.

versetul 24

Földbe tedd a nemesércet,

és patakok kavicsa közé az ófíri aranyat:

versetul 25

mert akkor a Mindenható lesz nemesérced

és ragyogó ezüstöd.

versetul 26

Bizony, akkor a Mindenhatóban gyönyörködsz,

és arcodat Istenhez emeled.

versetul 27

Hozzá könyörögsz, és ő meghallgat téged;

te pedig megadod neki fogadalmaidat.

versetul 28

Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az neked,

és utaidon világosság fénylik.

versetul 29

Ha megaláztak, mondd azt fölmagasztalásnak,

mert ha lesütöd szemed, megtart ő téged.

versetul 30

Még azt is megszabadítja, aki nem ártatlan,

mert kezed tisztaságáért megszabadul.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42