Jób könyve

capitolul 6


Capitole:


Jób védekezik Elifázzal szemben


versetul 1

Jób ekkor így felelt:


versetul 2

Ó, ha sérelmemet mérlegre vetnék,
és nyomorúságomat is vele együtt megmérhetném!


versetul 3

Bizony súlyosabb az a tenger homokjánál,
ezért voltak balgák a szavaim.


versetul 4

Mert a Mindenható nyilai vannak bennem,
mérgük emészti lelkem,
és Isten rettentései ostromolnak.


versetul 5

Ordít-e a vadszamár a zöld füvön,
avagy bőg-e az ökör abrakja mellett?


versetul 6

Vajon sótlanul eszik-e az ízetlen étket;
vagy jó íze van-e a tojásfehérjének?


versetul 7

Érintésétől is iszonyodik lelkem;
olyan az nekem, mint a megromlott étel!


versetul 8

Ó, ha teljesülne a kérésem,
és Isten megadná, amit remélek!


versetul 9

Bár tetszene Istennek, hogy összetörjön engem,
kinyújtaná kezét, hogy szétvagdaljon!


versetul 10

Akkor még lenne valami vigaszom,
ujjonganék a fájdalomban, amely nem kímél engem,
hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.


versetul 11

De futja-e arra az erőm, hogy várakozzam?
Mi lesz a végem, ha tűrnöm kell sokáig?


versetul 12

Kövek ereje volna az erőm,
vagy ércből van-e a testem?


versetul 13

Hát nincs számomra segítség?
Elűzték tőlem a szabadulást?!


versetul 14

A szerencsétlent barátjától részvét illeti,
még ha elhagyja is a Mindenható félelmét.


versetul 15

Atyámfiai, mint a patak, hűtlenül elhagytak,
ahogy túláradnak medrükön a patakok,


versetul 16

amelyek szennyesek a jégtől,
és bennük olvadt hó hömpölyög.


versetul 17

Majd mikor fölmelegszenek, elapadnak,
és fenékig kiszáradnak a hőség miatt.


versetul 18

Letérnek útjukról a vándorok,
pusztaságba jutnak, és elvesznek.


versetul 19

Néznek utánuk Téma utazói,
és Séba vándorai bennük reménykednek.


versetul 20

De megszégyenülnek, hogy bennük bíztak,
és amikor odaérnek, elpirulnak.


versetul 21

Ilyenek lettetek most nekem;
látjátok a nyomort, és féltek.


versetul 22

Hát mondtam-e nektek, hogy adjatok valamit,
vagy fizessetek helyettem javaitokból,


versetul 23

hogy szabadítsatok ki az ellenség kezéből,
és a hatalmasok kezéből kiragadjatok?


versetul 24

Tanítsatok, és én elnémulok,
s értessétek meg velem, amiben tévedek.


versetul 25

Ó, milyen fájdalmas az igaz beszéd!
De mire jó a ti ostorozásotok?


versetul 26

Szavakért akartok ostorozni?
Hiszen a szélnek szólnak a kétségbeesett ember szavai!


versetul 27

Ti még az árvára is sorsot vetnétek,
és a barátotokra is alkudoznátok.


versetul 28

Most hát, kérlek, nézzetek rám,
csak nem hazudok a szemetekbe?


versetul 29

Kérlek, engedjetek! Csak semmi igazságtalanság!
Kérlek, engedjetek, az igazságom még mindig áll.


versetul 30

Van-e a nyelvemen hamisság,
nem venné-e észre ínyem a romlottságot?

Capitole:


Cărți