Jób könyve
capítulo 6
Jób védekezik Elifázzal szemben
verso 2
Ó, ha sérelmemet mérlegre vetnék,
és nyomorúságomat is vele együtt megmérhetném!
verso 3
Bizony súlyosabb az a tenger homokjánál,
ezért voltak balgák a szavaim.
verso 4
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem,
mérgük emészti lelkem,
és Isten rettentései ostromolnak.
verso 5
Ordít-e a vadszamár a zöld füvön,
avagy bőg-e az ökör abrakja mellett?
verso 6
Vajon sótlanul eszik-e az ízetlen étket;
vagy jó íze van-e a tojásfehérjének?
verso 7
Érintésétől is iszonyodik lelkem;
olyan az nekem, mint a megromlott étel!
verso 8
Ó, ha teljesülne a kérésem,
és Isten megadná, amit remélek!
verso 9
Bár tetszene Istennek, hogy összetörjön engem,
kinyújtaná kezét, hogy szétvagdaljon!
verso 10
Akkor még lenne valami vigaszom,
ujjonganék a fájdalomban, amely nem kímél engem,
hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.
verso 11
De futja-e arra az erőm, hogy várakozzam?
Mi lesz a végem, ha tűrnöm kell sokáig?
verso 12
Kövek ereje volna az erőm,
vagy ércből van-e a testem?
verso 13
Hát nincs számomra segítség?
Elűzték tőlem a szabadulást?!
verso 14
A szerencsétlent barátjától részvét illeti,
még ha elhagyja is a Mindenható félelmét.
verso 15
Atyámfiai, mint a patak, hűtlenül elhagytak,
ahogy túláradnak medrükön a patakok,
verso 16
amelyek szennyesek a jégtől,
és bennük olvadt hó hömpölyög.
verso 17
Majd mikor fölmelegszenek, elapadnak,
és fenékig kiszáradnak a hőség miatt.
verso 18
Letérnek útjukról a vándorok,
pusztaságba jutnak, és elvesznek.
verso 19
Néznek utánuk Téma utazói,
és Séba vándorai bennük reménykednek.
verso 20
De megszégyenülnek, hogy bennük bíztak,
és amikor odaérnek, elpirulnak.
verso 21
Ilyenek lettetek most nekem;
látjátok a nyomort, és féltek.
verso 22
Hát mondtam-e nektek, hogy adjatok valamit,
vagy fizessetek helyettem javaitokból,
verso 23
hogy szabadítsatok ki az ellenség kezéből,
és a hatalmasok kezéből kiragadjatok?
verso 24
Tanítsatok, és én elnémulok,
s értessétek meg velem, amiben tévedek.
verso 25
Ó, milyen fájdalmas az igaz beszéd!
De mire jó a ti ostorozásotok?
verso 26
Szavakért akartok ostorozni?
Hiszen a szélnek szólnak a kétségbeesett ember szavai!
verso 27
Ti még az árvára is sorsot vetnétek,
és a barátotokra is alkudoznátok.
verso 28
Most hát, kérlek, nézzetek rám,
csak nem hazudok a szemetekbe?
verso 29
Kérlek, engedjetek! Csak semmi igazságtalanság!
Kérlek, engedjetek, az igazságom még mindig áll.
verso 30
Van-e a nyelvemen hamisság,
nem venné-e észre ínyem a romlottságot?
Libros
