Jób könyve
capítulo 9
Jób szerint a Mindenhatóval nem szállhat perbe senki
verso 2
Igaz, jól tudom, hogy így van;
hogyan is lehetne igaza a halandó embernek Isten előtt?
verso 3
Ha perelni akarna vele,
ezer kérdés közül egyre sem felelhetne meg neki.
verso 4
Bölcs szívű és hatalmas erejű:
ki szegülhetne ellene úgy, hogy épségben maradna?
verso 5
Hegyeket mozdít el, és észre sem veszik,
hogy ő fordítja meg őket haragjában.
verso 6
Kirázza helyéből a földet úgy,
hogy oszlopai megrendülnek.
verso 7
Szól a napnak, és az nem kel föl,
és lepecsételi a csillagokat.
verso 8
Egymaga feszítette ki az eget,
és a tenger hullámain tapos.
verso 9
Ő alkotta a Göncölszekeret, a Kaszáscsillagot,
a Fiastyúkot és Dél rejtett csillagzatait.
verso 10
Nagy és kikutathatatlan dolgokat cselekszik,
és megszámlálhatatlan csodát visz végbe.
verso 11
Íme, elvonul mellettem, de nem látom;
átmegy előttem, de nem veszem észre.
verso 12
Íme, ha elragad valamit, ki akadályozza meg?
Ki mondhatja neki: Mit cselekszel?
verso 13
Isten nem fordítja el a haragját,
meghajolnak előtte ráháb cinkosai is.
verso 14
Hát én hogyan felelhetnék meg neki,
hogyan találnék szavakat vele szemben?
verso 15
Ha igazam volna, akkor sem tudnék mit felelni;
kegyelemért könyörögnék ítélőbírámhoz.
verso 16
Ha segítségül hívnám, és felelne is nekem,
akkor sem hinném, hogy szavam fülébe jutott.
verso 17
Mert forgószélben rohan rám,
és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
verso 18
Lélegzetet sem hagy vennem,
hanem keserűséggel lakat jól.
verso 19
Ha erőpróbára kerülne sor? Íme, itt van.
És ha törvénykezésre? Ki idézhetné be?
verso 20
Ha igaznak tartanám magamat, szám ítélne el engem;
ha ártatlannak: bűnössé tenne engem.
verso 21
Ártatlan vagyok,
nem törődöm lelkemmel, utálom az életemet.
verso 22
Mindegy! Azért hát azt mondom:
elveszít ő ártatlant és gonoszt egyaránt!
verso 23
Ha ostorával hirtelen megöl,
neveti az ártatlanok kétségbeesését.
verso 24
Ha gonosz kezébe jut az ország,
elfedi a bírák arcát.
Kitől van ez, ha nem tőle?
verso 25
Napjaim gyorsabbak a kengyelfutónál:
elszaladnak, nem látnak semmi jót.
verso 26
Elsuhannak, mint a nádcsónakok,
vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.
verso 27
Ha azt mondom, nosza, elfelejtem panaszomat,
és mosolyra derítem arcomat,
verso 28
borzongok sok fájdalmamtól.
Tudom, hogy nem találsz ártatlannak engem.
verso 29
Ha rossz ember vagyok,
minek fárasszam magam hiába?
verso 30
Ha hóban mosakodnék is meg,
vagy szappannal mosnám meg kezem,
verso 31
akkor is a posványba mártanál,
még ruháimat is utálnám.
verso 32
Mert ő nem ember, mint én, akinek
így felelhetnék:
szálljunk perbe egymással!
verso 33
Nincs is köztünk döntőbíró,
aki mindkettőnkre ráhelyezhetné kezét.
verso 34
Ha levenné rólam vesszejét,
és rettentésével nem ijesztene engem,
verso 35
akkor szólnék, és nem félnék tőle.
De magamtól erre nem vagyok kész!
Libros
