Jób könyve
capítulo 23
Jób Isten ítéletét kívánja
verso 2
Még most is keserű a panaszom;
csak súlyosbodik rajtam keze, ahogy sóhajtozom.
verso 3
Ó, ha tudnám, hol találom őt,
elmennék a trónusáig.
verso 4
Eléje terjeszteném ügyemet,
számat megtölteném mentő érvekkel,
verso 5
hogy megtudjam, mit felel nekem,
és megértsem, mit szól hozzám.
verso 6
Vajon teljes erejéből perelne velem?
Nem, de azért figyelne rám.
verso 7
Ott igaz emberként perelnék vele,
ezért örökre megszabadulhatnék bírámtól.
verso 8
Ám ha keletnek megyek, nincsen ott,
és ha nyugat felé, nem veszem őt észre.
verso 9
Ha bal kéz felől cselekszik, meg nem láthatom;
ha jobb kéz felől rejtőzködik, ott sem láthatom.
verso 10
De ő jól ismeri utamat.
Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
verso 11
Lábam az ő nyomdokát követte;
útját megőriztem, és nem tértem le róla.
verso 12
Ajkának parancsától el nem távoztam;
szája beszédeit törvényemként őrzöm.
verso 13
De ő ugyanaz marad; kicsoda változtathatná meg?
Amit lelke megkíván, azt meg is teszi.
verso 14
Bizony, véghez viszi, amit elrendelt felőlem,
és még sok ilyesmi van nála.
verso 15
Ezért rettegek színe előtt,
és ha csak rágondolok, félek tőle.
verso 16
Mert Isten félemlítette meg szívemet,
a Mindenható rettentett meg engem.
verso 17
Mert nem a sötétség miatt némulok el,
és nem azért, mert arcomat homály borítja.
Libros
