Jób könyve
capítulo 13
Jób a barátai hűtlenségét panaszolja. Maga akarja ügyét védeni Isten előtt
verso 1
Íme, mindezeket saját szememmel láttam,
fülemmel hallottam és megértettem.
verso 2
Amit ti tudtok, azt én is tudom,
nem vagyok alábbvaló nálatok.
verso 3
Én azonban a Mindenhatóval akarok beszélni,
Isten előtt kívánom védeni ügyemet.
verso 4
Mert ti hazugságok kiötlői vagytok,
és haszontalan orvosok mindnyájan.
verso 5
Bárcsak mélyen hallgatnátok,
akkor bölcsek maradnátok.
verso 6
Halljátok meg védekezésemet,
és figyeljétek ajkam érvelését.
verso 7
Isten kedvéért beszéltek hamisan,
és őérette szóltok hazugságot?
verso 8
Őt pártfogoljátok,
vagy Istenért szálltok perbe?
verso 9
Jó lenne, ha alaposan átvizsgálna benneteket;
hát becsaphatjátok-e őt, ahogy becsapható az ember?
verso 10
Keményen megbüntet,
ha titokban személyválogatók vagytok.
verso 11
Fensége nem rettent meg titeket,
nem száll rátok a tőle való félelem?
verso 12
Emlékezéseitek hamuba írt példabeszédek,
védőbástyáitok sárvárak.
verso 13
Hallgassatok, hadd szóljak én is,
akármi történjék is velem.
verso 14
Miért szaggatnám fogaimmal testemet,
és miért szorítanám markomba lelkemet?
verso 15
Íme, megöl engem! Nem is reménykedem.
Csak utaimat akarom védeni előtte!
verso 16
Már az is segítség nekem,
hogy képmutató nem juthat elébe.
verso 17
Hallgassátok meg hát figyelmesen beszédemet,
vegyétek fületekbe mondásomat!
verso 18
Íme, előterjesztem ügyemet,
tudom, hogy nekem lesz igazam.
verso 19
Ki az, aki perbe száll velem?
Akkor elhallgatok és kimúlok.
verso 20
Csak két dolgot ne tégy velem,
akkor nem rejtőzöm el színed elől.
verso 21
Vedd le rólam a kezedet,
és ne rémítsen rettentésed.
verso 22
Azután szólj, és én felelek,
vagy én szólok, és te válaszolj.
verso 23
Mennyi bűnöm és vétkem van?
Ismertesd meg velem gonoszságomat és vétkeimet!
verso 24
Miért rejted el arcodat,
és tartasz engem ellenségnek?
verso 25
Szélsodorta falevelet rémítgetsz,
és elszáradt szalmaszálat üldözöl,
verso 26
hogy ilyen sok keserűséget szabtál ki rám,
és ifjúságom vétkét adod örökségül nekem.
verso 27
Béklyóba zárod a lábamat,
szemmel tartod minden utamat,
még lábam nyomát is megjelölöd.
verso 28
Elmállok, mint a korhadt fa,
mint ruha, amelyet moly emészt.
Libros
