Jób könyve

Capitole:

… 7 8 9 10 11 …   ⇤ ← 9 → ⇥

versetul 1

Jób így válaszolt:

versetul 2

Igaz, jól tudom, hogy így van;
hogyan is lehetne igaza a halandó embernek Isten előtt?

versetul 3

Ha perelni akarna vele,
ezer kérdés közül egyre sem felelhetne meg neki.

versetul 4

Bölcs szívű és hatalmas erejű:
ki szegülhetne ellene úgy, hogy épségben maradna?

versetul 5

Hegyeket mozdít el, és észre sem veszik,
hogy ő fordítja meg őket haragjában.

versetul 6

Kirázza helyéből a földet úgy,
hogy oszlopai megrendülnek.

versetul 7

Szól a napnak, és az nem kel föl,
és lepecsételi a csillagokat.

versetul 8

Egymaga feszítette ki az eget,
és a tenger hullámain tapos.

versetul 9

Ő alkotta a Göncölszekeret, a Kaszáscsillagot,
a Fiastyúkot és Dél rejtett csillagzatait.

versetul 10

Nagy és kikutathatatlan dolgokat cselekszik,
és megszámlálhatatlan csodát visz végbe.

versetul 11

Íme, elvonul mellettem, de nem látom;
átmegy előttem, de nem veszem észre.

versetul 12

Íme, ha elragad valamit, ki akadályozza meg?
Ki mondhatja neki: Mit cselekszel?

versetul 13

Isten nem fordítja el a haragját,
meghajolnak előtte ráháb cinkosai is.

versetul 14

Hát én hogyan felelhetnék meg neki,
hogyan találnék szavakat vele szemben?

versetul 15

Ha igazam volna, akkor sem tudnék mit felelni;
kegyelemért könyörögnék ítélőbírámhoz.

versetul 16

Ha segítségül hívnám, és felelne is nekem,
akkor sem hinném, hogy szavam fülébe jutott.

versetul 17

Mert forgószélben rohan rám,
és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

versetul 18

Lélegzetet sem hagy vennem,
hanem keserűséggel lakat jól.

versetul 19

Ha erőpróbára kerülne sor? Íme, itt van.
És ha törvénykezésre? Ki idézhetné be?

versetul 20

Ha igaznak tartanám magamat, szám ítélne el engem;
ha ártatlannak: bűnössé tenne engem.

versetul 21

Ártatlan vagyok,
nem törődöm lelkemmel, utálom az életemet.

versetul 22

Mindegy! Azért hát azt mondom:
elveszít ő ártatlant és gonoszt egyaránt!

versetul 23

Ha ostorával hirtelen megöl,
neveti az ártatlanok kétségbeesését.

versetul 24

Ha gonosz kezébe jut az ország,
elfedi a bírák arcát.
Kitől van ez, ha nem tőle?

versetul 25

Napjaim gyorsabbak a kengyelfutónál:
elszaladnak, nem látnak semmi jót.

versetul 26

Elsuhannak, mint a nádcsónakok,
vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.

versetul 27

Ha azt mondom, nosza, elfelejtem panaszomat,
és mosolyra derítem arcomat,

versetul 28

borzongok sok fájdalmamtól.
Tudom, hogy nem találsz ártatlannak engem.

versetul 29

Ha rossz ember vagyok,
minek fárasszam magam hiába?

versetul 30

Ha hóban mosakodnék is meg,
vagy szappannal mosnám meg kezem,

versetul 31

akkor is a posványba mártanál,
még ruháimat is utálnám.

versetul 32

Mert ő nem ember, mint én, akinek
így felelhetnék:
szálljunk perbe egymással!

versetul 33

Nincs is köztünk döntőbíró,
aki mindkettőnkre ráhelyezhetné kezét.

versetul 34

Ha levenné rólam vesszejét,
és rettentésével nem ijesztene engem,

versetul 35

akkor szólnék, és nem félnék tőle.
De magamtól erre nem vagyok kész!

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42