Jób könyve
9. fejezet
2. vers
Igaz, jól tudom, hogy így van;
hogyan is lehetne igaza a halandó embernek Isten előtt?
3. vers
Ha perelni akarna vele,
ezer kérdés közül egyre sem felelhetne meg neki.
4. vers
Bölcs szívű és hatalmas erejű:
ki szegülhetne ellene úgy, hogy épségben maradna?
5. vers
Hegyeket mozdít el, és észre sem veszik,
hogy ő fordítja meg őket haragjában.
6. vers
Kirázza helyéből a földet úgy,
hogy oszlopai megrendülnek.
7. vers
Szól a napnak, és az nem kel föl,
és lepecsételi a csillagokat.
8. vers
Egymaga feszítette ki az eget,
és a tenger hullámain tapos.
9. vers
Ő alkotta a Göncölszekeret, a Kaszáscsillagot,
a Fiastyúkot és Dél rejtett csillagzatait.
10. vers
Nagy és kikutathatatlan dolgokat cselekszik,
és megszámlálhatatlan csodát visz végbe.
11. vers
Íme, elvonul mellettem, de nem látom;
átmegy előttem, de nem veszem észre.
12. vers
Íme, ha elragad valamit, ki akadályozza meg?
Ki mondhatja neki: Mit cselekszel?
13. vers
Isten nem fordítja el a haragját,
meghajolnak előtte ráháb cinkosai is.
14. vers
Hát én hogyan felelhetnék meg neki,
hogyan találnék szavakat vele szemben?
15. vers
Ha igazam volna, akkor sem tudnék mit felelni;
kegyelemért könyörögnék ítélőbírámhoz.
16. vers
Ha segítségül hívnám, és felelne is nekem,
akkor sem hinném, hogy szavam fülébe jutott.
17. vers
Mert forgószélben rohan rám, />
és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18. vers
Lélegzetet sem hagy vennem,
hanem keserűséggel lakat jól.
19. vers
Ha erőpróbára kerülne sor? Íme, itt van.
És ha törvénykezésre? Ki idézhetné be?
20. vers
Ha igaznak tartanám magamat, szám ítélne el engem;
ha ártatlannak: bűnössé tenne engem.
21. vers
Ártatlan vagyok,
nem törődöm lelkemmel, utálom az életemet.
22. vers
Mindegy! Azért hát azt mondom:
elveszít ő ártatlant és gonoszt egyaránt!
23. vers
Ha ostorával hirtelen megöl,
neveti az ártatlanok kétségbeesését.*
24. vers
Ha gonosz kezébe jut az ország,
elfedi a bírák arcát.
Kitől van ez, ha nem tőle?
25. vers
Napjaim gyorsabbak a kengyelfutónál:
elszaladnak, nem látnak semmi jót.
26. vers
Elsuhannak, mint a nádcsónakok,
vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.
27. vers
Ha azt mondom, nosza, elfelejtem panaszomat,
és mosolyra derítem arcomat,
28. vers
borzongok sok fájdalmamtól.
Tudom, hogy nem találsz ártatlannak engem.
29. vers
Ha rossz ember vagyok,
minek fárasszam magam hiába?
30. vers
Ha hóban mosakodnék is meg,
vagy szappannal mosnám meg kezem,
31. vers
akkor is a posványba mártanál,
még ruháimat is utálnám.
32. vers
Mert ő nem ember, mint én, akinek
így felelhetnék:
szálljunk perbe egymással!
33. vers
Nincs is köztünk döntőbíró,
aki mindkettőnkre ráhelyezhetné kezét.
34. vers
Ha levenné rólam vesszejét,
és rettentésével nem ijesztene engem,
35. vers
akkor szólnék, és nem félnék tőle.
De magamtól erre nem vagyok kész!
Könyvek
