Jób könyve
16. fejezet
2. vers
Már sok ilyen dolgot hallottam.
Nyomorúságos vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3. vers
Vége lesz már a légből kapott beszédeknek?
Vajon mi ingerelt fel, hogy így válaszolsz?
4. vers
Én is szólhatnék úgy, mint ti,
csak volna lelketek az én lelkem helyén!
Szavakat fonhatnék össze ellenetek;
csóválhatnám miattatok a fejem;
5. vers
szájammal erősíthetnélek titeket,
és ajkaim részvéte enyhítené fájdalmatokat.
6. vers
Ha szólnék is, nem csökkenne a keserűségem;
ha abbahagyom is, nem távozik el tőlem.
7. vers
Most már bizony fáraszt a baj engem.
Elpusztítottad egész házam népét.
8. vers
Megnyomorítottál engem: ez ellenem tanúskodik.
Fölkelt ellenem saját véznaságom is,
szemtől szemben tanúskodik ellenem.
9. vers
Haragja széttépett és üldözött engem.
Fogait csikorgatta ellenem,
ellenségként villogtatja felém tekintetét.
10. vers
Föltátották ellenem szájukat,
gyalázkodva arcul csapdostak,
és összecsődültek ellenem.
11. vers
Isten az álnokoknak adott át
és a gonoszok kezébe ejtett engem.
12. vers
Nyugalmam volt, de szétszaggatott.
Nyakon ragadott és összetört engem,
céltáblává tűzött ki magának.
13. vers
Körülvettek íjászai; felhasítja veséimet,
nem kímél engem; epémet a földre ontja.
14. vers
Rést rés után üt rajtam,
és rám rohan, mint valami harcos.
15. vers
Zsákruhát varrtam bőrömre,
és porba hajtottam fejemet.
16. vers
Arcom kivörösödött a sírástól,
szempilláimra a halál árnyéka szállt,
17. vers
noha nem tapad kezemhez erőszakosság,
és tiszta az imádságom.
18. vers
Ó, föld, ne takard el véremet,
és kiáltásom ne találjon nyughelyet!
19. vers
Még most is van bizonyságom a mennyben,
van tanúm a magasságban!
20. vers
Saját barátaim csúfolnak,
ezért Istenhez sír föl szemem,
21. vers
hogy ő ítélje meg az embernek Istennel
és az emberfiának a felebarátjával való dolgát.
22. vers
Mert a kiszabott esztendők letelnek,
és én útra kelek, és nem térek vissza.
23. vers
Lelkem elalélt,
napjaim elfogynak,
a sír vár reám.
Könyvek
