Jób könyve
7. fejezet
1. vers
Vajon nem szolgasors-e az ember élete a földön,
és napjai nem olyanok-e, mint a béresé?
2. vers
Ahogy a szolga az árnyék után vágyik,
és ahogy a béres a bérét reméli,
3. vers
úgy részesültem én keserves hónapokban,
és nyomorúságos éjszakák jutottak nekem.
4. vers
Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek föl?
De hosszú az este, egyre csak hánykolódom pirkadatig.
5. vers
Testemet férgek és piszok fedi;
bőröm beheged, majd újra kifakad.
6. vers
Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél,
és remény nélkül tűnnek el.
7. vers
Gondold meg, hogy életem csak egy lehelet,
és nem lát többé jót a szemem.
8. vers
A rám néző szem nem lát többé engem!
Rám veted pillantásod, és én már nem vagyok!
9. vers
Ahogy a felhő eltűnik és elszáll,
éppúgy, aki leszáll a sírba, onnan nem jön föl többé.
10. vers
Nem tér vissza többé hajlékába,
és lakóhelyén sem ismerik többé.
11. vers
Én sem tartóztatom meg számat;
szólok lelkem fájdalmában,
és panaszkodom szívem keserűségében.
12. vers
Tenger vagyok-e én, vagy egy tengeri szörny,
hogy őrt állítasz ellenem?
13. vers
Mikor azt gondolom, hogy megvigasztal az ágyam,
és enyhíti panaszomat fekhelyem,
14. vers
álmokkal rettentesz
és látomásokkal háborítasz engem.
15. vers
Lelkem inkább a fulladást választja,
inkább a halált, mint csontjaimat.
16. vers
Utálom életemet, nem akarok örökké élni.
Hagyj magamra, úgyis csak egy lehelet az életem!
17. vers
Micsoda az ember, hogy ily sokra becsülöd,
és hogy figyelmet fordítasz rá?
18. vers
Minden reggel meglátogatod,
és minden szempillantásban próbára teszed.
19. vers
Sosem fordítod el rólam szemedet,
addig sem hagysz egyedül, amíg nyálamat lenyelem?
20. vers
Ha vétkeztem, mit tettem ellened, ó, emberek őrizője?
Miért tettél céltábláddá?
Miért vagyok a terhedre?
21. vers
És miért nem bocsátod meg vétkemet,
miért nem törlöd el bűnömet?
Hiszen immár a porban fekszem,
és ha keresel engem, már nem leszek.
Könyvek
