Jób könyve

Capitole:

… 14 15 16 17 18 …   ⇤ ← 16 → ⇥

versetul 1

Erre Jób így felelt:

versetul 2

Már sok ilyen dolgot hallottam.

Nyomorúságos vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

versetul 3

Vége lesz már a légből kapott beszédeknek?

Vajon mi ingerelt fel, hogy így válaszolsz?

versetul 4

Én is szólhatnék úgy, mint ti,

csak volna lelketek az én lelkem helyén!

Szavakat fonhatnék össze ellenetek;

csóválhatnám miattatok a fejem;

versetul 5

szájammal erősíthetnélek titeket,

és ajkaim részvéte enyhítené fájdalmatokat.

versetul 6

Ha szólnék is, nem csökkenne a keserűségem;

ha abbahagyom is, nem távozik el tőlem.

versetul 7

Most már bizony fáraszt a baj engem.

Elpusztítottad egész házam népét.

versetul 8

Megnyomorítottál engem: ez ellenem tanúskodik.

Fölkelt ellenem saját véznaságom is,

szemtől szemben tanúskodik ellenem.

versetul 9

Haragja széttépett és üldözött engem.

Fogait csikorgatta ellenem,

ellenségként villogtatja felém tekintetét.

versetul 10

Föltátották ellenem szájukat,

gyalázkodva arcul csapdostak,

és összecsődültek ellenem.

versetul 11

Isten az álnokoknak adott át

és a gonoszok kezébe ejtett engem.

versetul 12

Nyugalmam volt, de szétszaggatott.

Nyakon ragadott és összetört engem,

céltáblává tűzött ki magának.

versetul 13

Körülvettek íjászai; felhasítja veséimet,

nem kímél engem; epémet a földre ontja.

versetul 14

Rést rés után üt rajtam,

és rám rohan, mint valami harcos.

versetul 15

Zsákruhát varrtam bőrömre,

és porba hajtottam fejemet.

versetul 16

Arcom kivörösödött a sírástól,

szempilláimra a halál árnyéka szállt,

versetul 17

noha nem tapad kezemhez erőszakosság,

és tiszta az imádságom.

versetul 18

Ó, föld, ne takard el véremet,

és kiáltásom ne találjon nyughelyet!

versetul 19

Még most is van bizonyságom a mennyben,

van tanúm a magasságban!

versetul 20

Saját barátaim csúfolnak,

ezért Istenhez sír föl szemem,

versetul 21

hogy ő ítélje meg az embernek Istennel

és az emberfiának a felebarátjával való dolgát.

versetul 22

Mert a kiszabott esztendők letelnek,

és én útra kelek, és nem térek vissza.

versetul 23

Lelkem elalélt,

napjaim elfogynak,

a sír vár reám.

Capitole:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42