Jób könyve

Chapters:

… 4 5 6 7 8 …   ⇤ ← 6 → ⇥

verse #1

Jób ekkor így felelt:

verse #2

Ó, ha sérelmemet mérlegre vetnék,

és nyomorúságomat is vele együtt megmérhetném!

verse #3

Bizony súlyosabb az a tenger homokjánál,

ezért voltak balgák a szavaim.

verse #4

Mert a Mindenható nyilai vannak bennem,

mérgük emészti lelkem,

és Isten rettentései ostromolnak.

verse #5

Ordít-e a vadszamár a zöld füvön,

avagy bőg-e az ökör abrakja mellett?

verse #6

Vajon sótlanul eszik-e az ízetlen étket;

vagy jó íze van-e a tojásfehérjének^?

verse #7

Érintésétől is iszonyodik lelkem;

olyan az nekem, mint a megromlott étel^!

verse #8

Ó, ha teljesülne a kérésem,

és Isten megadná, amit remélek!

verse #9

Bár tetszene Istennek, hogy összetörjön engem,

kinyújtaná kezét, hogy szétvagdaljon!

verse #10

Akkor még lenne valami vigaszom,

ujjonganék* a fájdalomban, amely nem kímél engem,

hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.

verse #11

De futja-e arra az erőm, hogy várakozzam?

Mi lesz a végem, ha tűrnöm kell sokáig?

verse #12

Kövek ereje volna az erőm,

vagy ércből van-e a testem?

verse #13

Hát nincs számomra segítség?

Elűzték tőlem a szabadulást?!

verse #14

A szerencsétlent barátjától részvét illeti,

még ha elhagyja is a Mindenható félelmét.

verse #15

Atyámfiai, mint a patak, hűtlenül elhagytak,

ahogy túláradnak medrükön a patakok,

verse #16

amelyek szennyesek a jégtől,

és bennük olvadt hó hömpölyög.

verse #17

Majd mikor fölmelegszenek, elapadnak,

és fenékig kiszáradnak a hőség miatt.

verse #18

Letérnek útjukról a vándorok,

pusztaságba jutnak, és elvesznek.

verse #19

Néznek utánuk Téma utazói,

és Séba vándorai bennük reménykednek.

verse #20

De megszégyenülnek, hogy bennük bíztak,

és amikor odaérnek, elpirulnak.

verse #21

Ilyenek lettetek most nekem; ^{/>
látjátok a nyomort, és féltek.}

verse #22

Hát mondtam-e nektek, hogy adjatok valamit,

vagy fizessetek helyettem javaitokból,

verse #23

hogy szabadítsatok ki az ellenség kezéből,

és a hatalmasok kezéből kiragadjatok?

verse #24

Tanítsatok, és én elnémulok,

s értessétek meg velem, amiben tévedek.

verse #25

Ó, milyen fájdalmas az igaz beszéd!

De mire jó a ti ostorozásotok?

verse #26

Szavakért akartok ostorozni?

Hiszen a szélnek szólnak a kétségbeesett ember szavai!

verse #27

Ti még az árvára is sorsot vetnétek,

és a barátotokra is alkudoznátok.

verse #28

Most hát, kérlek, nézzetek rám,

csak nem hazudok a szemetekbe?

verse #29

Kérlek, engedjetek! Csak semmi igazságtalanság!

Kérlek, engedjetek, az igazságom még mindig áll.

verse #30

Van-e a nyelvemen hamisság,

nem venné-e észre ínyem a romlottságot?

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42